Élményeim 100 országból – Lisszabon

2021.04.28.

Egy sorozatot indítottam el, melynek célja, hogy meséljek egy-egy érdekes helyről a saját élményeim alapján. Most a portugál fővárosról, Lisszabonról mesélek.

Európai viszonylatban a kisebb fővárosok közé tartozik Lisszabon. A lakóinak száma kb. fél millió. Már a megérkezés is csodálatos. A reptér közel van a központhoz és ahogy közeledik gépünk szinte mindig átrepülünk a város felett.  Nagy élmény felűről látni a város nevezetességeit. A látnivalók három helyre koncentrálódnak. Van természetesen a belváros, továbbá a turisták számára talán még vonzóbb Belém negyed, és végül az egykori Világkiállítás helyszíne.

Kezdjük a Belém negyeddel

A gyalog is alig 15 perc alatt bejárható területen több olyan látványosság is van mely önmagában is különleges: Szent Jeromos-kolostor, Belém-torony, Felfedezők emlékműve, Tengerészeti Múzeum. Az első 3 az a kategória, amit nem szabad kihagyni. Annyi kiegészítéssel, hogy a Belém-torony kívülről igazán impozáns, belülről nem túl érdekes (egykori várbörtönként ez nem is meglepő), de a Jeromos-kolostorba mindenféleképpen be kell menni. Az egész negyedben az a fantasztikus, hogy gondoljanak bele, hogy kb. 500 évvel ezelőtt innen indultak a tengerészek a világ felfedezésére rozoga vitorlásaikon. A Jeromos-kolostorban elmondtak még egy imát, integettek szeretteiknek és utána hónapokig szinte csak az óceán…

Lisszabon - Jeromos-kolostor - utazás

Mivel nem útikönyvet írok, ezért most nem arról számolok be, hogy melyik látnivaló miért érdekes, inkább olyan élményeket javaslok, amik szerintem kevésbé ismertek, de kihagyhatatlanok. Ilyen például a Pasteis de Belém, mely egy sütemény. A Jeromos-templomtól kb. 100 m-re található cukrászda elött mindig hosszú sor áll. Itt árulják ezt a sütit, és semmi mást, de ebből naponta több mint 20.000 (!) db-t készítenek. Zsíros leveles tésztakosárba töltenek édes tejpudingot. Nem vagyok nagy sütievő, de ez frissen, melegen, egy kis fahéjjal meghintve fenséges.

A belváros felé haladva két érdekes másolatba botlunk. Rio de Janeiro Krisztus szobrának és San Francisco Golden Gate hídjának is láthatunk hasonmásait Lisszabon, ráadásul szinte egymás mellett.

A város történelméhez tartozik, hogy 1755-ben, Mindenszentek napján, a hatalmas földrengés és az azt követő kialakult tűzvész (a lakásokban és templomokban gyújtott gyertyák miatt) szinte porig rombolta Lisszabont. Ez azért is sajnálatos, mivel Portugália aranykora XV – XVII. század közé esett, amikor Lisszabonban is a legnagyobb fejlődés ment végbe. Ez ment veszendőbe a tragédiával. Újból fel kellett építeni a várost. Ezért alakult ki a Baixa - Alsóváros - derékszögű széles utakkal, modernebb épületekkel. A Bairro Alto – Felsőváros – ennek pont az ellenkezője. Domboldalon elhelyezkedő girbe-gurba utcákkal. Itt egy kis étteremben kóstoljanak meg egy frissen fogott halakból álló haltálat. A portugálok imádják a halat. Egy régi helyi mondás szerint az ideális háziasszonynak képes 365 féle képen elkészíteni a tőkehalat, hogy az urának az év minden napján új ételt tehessen az asztalra.

Néhány szó a fádóról

Sok belvárosi bárban, étteremben szól a híres fado zene is. A helyi zene hozzátartozik egy ország kultúrájához. Argentin tangó, brazil szamba, spanyol flamenco stb. Az előbbiekkel ellentétben a fado távolról sem vidám, inkább egy siratóének. Biztos megsértem a portugálokat, de számomra a fado zene hallgatása büntetés. Kis mennyiségben, 1-2 szám erejéig még érdekes, de én voltam Fado esten is, ahol 3 órán át csak ez ment. Az a Fado est nekem duplának számított, mert az volt az első és egyben az utolsó is. A bejegyzés végére beillesztettem a leghíresebb fado énekesnő, Amália Rodrigues-től egy számot ízelítőként.

Amit azonban javaslok és feltétlenül fel kell keresni; az a Páduai Szent Antal szülőházára épült templom. A Katedrális (Sé) közelében a központtól kb. 500 m-re található. Rám nagy hatással volt.

Páduai Szent Antal szülőházára épült templom - Lisszabon

Lisszabonban sok helyen látni festett csempéket. Házfalakon, épületbelsőknél. Ezek az azulejok. Több helyen történeteket jelenítenek meg a fehér alapon kék színnel festett csempékkel. Csodaszép alkotások is vannak közöttük. Az egész városnak van egy kellemes hangulata. Ahogy mondani szokták nagyon élhető város.

Liszaboni Világkiállítás nyomai

Az 1998-as Világkiállítás, Expo idején voltam először a portugál fővárosban. Külön negyedet alakítottak ki erre az alkalomra. Ebből a főépületek megmaradtak, többsége kormányzati hivatal vagy egyéb középület lett. Egy vízszintesen haladó libegővel jól bejárható a terület. Ami különösen figyelemreméltó az az Oceanárium. Nagyon látványos az itteni hatalmas medence, rengeteg tengeri hallal. Azért is érdekes Lisszabon esetén az óriási tengeri akvárium, mert a közhiedelemmel ellentétben a város nem az óceánparton helyezkedik el, hanem az édesvizű Tajo folyó jobb partján. Egészen Izraelből hozzák a sót, és mesterségesen állítják elő a sós vizet az akvárium élőlényeinek.

Összegezve

A Belém negyed kivételével kevés látványos műemlék van a városban, de annyira aranyos, kedves, hangulatos város Lisszabon, hogy mindig örömmel megyek vissza és talán egyszer felférek a patinás 28-as villamosra is, mely körbe megy a városban. Ugyanis mindig olyan zsúfolt volt, hogy ez eddig kimaradt az életemből.  Még egy javaslat hölgyek, urak; Portugáliából cipőbolt látogatás nélkül nem szabad eljönnünk. Én is csak azért nem vásároltam minden alkalommal cipőt, mert a 46-os lábamra kicsi a választék. Nem hiába, a portugálok nem arról híresek, hogy égimeszelők lennének.

Zárásként a korábban ígért ízelítő a fado zenéből:

Vissza