Élményeim 100 országból – Lisszabon
2021.04.28.
Egy sorozatot indítottam el, melynek célja, hogy meséljek egy-egy érdekes helyről a saját élményeim alapján. Most a portugál fővárosról, Lisszabonról mesélek.
Európai viszonylatban a kisebb fővárosok közé tartozik Lisszabon. A lakóinak száma kb. fél millió. Már a megérkezés is csodálatos. A reptér közel van a központhoz és ahogy közeledik gépünk szinte mindig átrepülünk a város felett. Nagy élmény felűről látni a város nevezetességeit. A látnivalók három helyre koncentrálódnak. Van természetesen a belváros, továbbá a turisták számára talán még vonzóbb Belém negyed, és végül az egykori Világkiállítás helyszíne.
Kezdjük a Belém negyeddel
A gyalog is alig 15 perc alatt bejárható területen több olyan látványosság is van mely önmagában is különleges: Szent Jeromos-kolostor, Belém-torony, Felfedezők emlékműve, Tengerészeti Múzeum. Az első 3 az a kategória, amit nem szabad kihagyni. Annyi kiegészítéssel, hogy a Belém-torony kívülről igazán impozáns, belülről nem túl érdekes (egykori várbörtönként ez nem is meglepő), de a Jeromos-kolostorba mindenféleképpen be kell menni. Az egész negyedben az a fantasztikus, hogy gondoljanak bele, hogy kb. 500 évvel ezelőtt innen indultak a tengerészek a világ felfedezésére rozoga vitorlásaikon. A Jeromos-kolostorban elmondtak még egy imát, integettek szeretteiknek és utána hónapokig szinte csak az óceán…
Mivel nem útikönyvet írok, ezért most nem arról számolok be, hogy melyik látnivaló miért érdekes, inkább olyan élményeket javaslok, amik szerintem kevésbé ismertek, de kihagyhatatlanok. Ilyen például a Pasteis de Belém, mely egy sütemény. A Jeromos-templomtól kb. 100 m-re található cukrászda elött mindig hosszú sor áll. Itt árulják ezt a sütit, és semmi mást, de ebből naponta több mint 20.000 (!) db-t készítenek. Zsíros leveles tésztakosárba töltenek édes tejpudingot. Nem vagyok nagy sütievő, de ez frissen, melegen, egy kis fahéjjal meghintve fenséges.
A belváros felé haladva két érdekes másolatba botlunk. Rio de Janeiro Krisztus szobrának és San Francisco Golden Gate hídjának is láthatunk hasonmásait Lisszabon, ráadásul szinte egymás mellett.
A város történelméhez tartozik, hogy 1755-ben, Mindenszentek napján, a hatalmas földrengés és az azt követő kialakult tűzvész (a lakásokban és templomokban gyújtott gyertyák miatt) szinte porig rombolta Lisszabont. Ez azért is sajnálatos, mivel Portugália aranykora XV – XVII. század közé esett, amikor Lisszabonban is a legnagyobb fejlődés ment végbe. Ez ment veszendőbe a tragédiával. Újból fel kellett építeni a várost. Ezért alakult ki a Baixa - Alsóváros - derékszögű széles utakkal, modernebb épületekkel. A Bairro Alto – Felsőváros – ennek pont az ellenkezője. Domboldalon elhelyezkedő girbe-gurba utcákkal. Itt egy kis étteremben kóstoljanak meg egy frissen fogott halakból álló haltálat. A portugálok imádják a halat. Egy régi helyi mondás szerint az ideális háziasszonynak képes 365 féle képen elkészíteni a tőkehalat, hogy az urának az év minden napján új ételt tehessen az asztalra.
Néhány szó a fádóról
Sok belvárosi bárban, étteremben szól a híres fado zene is. A helyi zene hozzátartozik egy ország kultúrájához. Argentin tangó, brazil szamba, spanyol flamenco stb. Az előbbiekkel ellentétben a fado távolról sem vidám, inkább egy siratóének. Biztos megsértem a portugálokat, de számomra a fado zene hallgatása büntetés. Kis mennyiségben, 1-2 szám erejéig még érdekes, de én voltam Fado esten is, ahol 3 órán át csak ez ment. Az a Fado est nekem duplának számított, mert az volt az első és egyben az utolsó is. A bejegyzés végére beillesztettem a leghíresebb fado énekesnő, Amália Rodrigues-től egy számot ízelítőként.
Amit azonban javaslok és feltétlenül fel kell keresni; az a Páduai Szent Antal szülőházára épült templom. A Katedrális (Sé) közelében a központtól kb. 500 m-re található. Rám nagy hatással volt.
Lisszabonban sok helyen látni festett csempéket. Házfalakon, épületbelsőknél. Ezek az azulejok. Több helyen történeteket jelenítenek meg a fehér alapon kék színnel festett csempékkel. Csodaszép alkotások is vannak közöttük. Az egész városnak van egy kellemes hangulata. Ahogy mondani szokták nagyon élhető város.
Liszaboni Világkiállítás nyomai
Az 1998-as Világkiállítás, Expo idején voltam először a portugál fővárosban. Külön negyedet alakítottak ki erre az alkalomra. Ebből a főépületek megmaradtak, többsége kormányzati hivatal vagy egyéb középület lett. Egy vízszintesen haladó libegővel jól bejárható a terület. Ami különösen figyelemreméltó az az Oceanárium. Nagyon látványos az itteni hatalmas medence, rengeteg tengeri hallal. Azért is érdekes Lisszabon esetén az óriási tengeri akvárium, mert a közhiedelemmel ellentétben a város nem az óceánparton helyezkedik el, hanem az édesvizű Tajo folyó jobb partján. Egészen Izraelből hozzák a sót, és mesterségesen állítják elő a sós vizet az akvárium élőlényeinek.
Összegezve
A Belém negyed kivételével kevés látványos műemlék van a városban, de annyira aranyos, kedves, hangulatos város Lisszabon, hogy mindig örömmel megyek vissza és talán egyszer felférek a patinás 28-as villamosra is, mely körbe megy a városban. Ugyanis mindig olyan zsúfolt volt, hogy ez eddig kimaradt az életemből. Még egy javaslat hölgyek, urak; Portugáliából cipőbolt látogatás nélkül nem szabad eljönnünk. Én is csak azért nem vásároltam minden alkalommal cipőt, mert a 46-os lábamra kicsi a választék. Nem hiába, a portugálok nem arról híresek, hogy égimeszelők lennének.