Blog

Sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. Gyerekek: Iskolába, mindkét országban, egyenruhában járnak a gyerekek. Én csak fehér ing és fekete nadrág (lányoknak szoknya) jellegű egyenruhát láttam. Elmondták, hogy az egyenruha nemcsak az anyagi különbségeket tünteti el, de arra is jó, hogy ha valaki lógni akar az iskolából, a városban egyből feltűnik az öltözetével és rá tudnak kérdezni, hogy miért nincs suliban. 

Kézművesség:

Mivel ezek az országok nagyon szegények voltak, ezért sok mindent kézzel illetve önállóan kellett elkészíteniük. Ez olyan szinten megmaradt, hogy napjainkban is sok a kézzel készített termék: sálak, ékszerek, merített papír, esernyő.

Arcfestés:

Csak Burmában tapasztaltam, hogy – főként -, az asszonyok egy bambusz fajtából kinyert festékkel kenték az arcukat. Ezzel védték a Nap ellen, de közben – szerintem – ezzel csúnyították is magukat. 

Vízum: Burmába (Myanmarba) kell vízum, de interneten keresztül itthonról intézhető. Thaiföldre nem kell vízum.

Legek:

legjobban tetszett: Myanmarban (Burmában) – Bagan templomainak látványa egy magas sztupa tetejéről. Thaiföld: az elefántshow és Bankokban a Királyi Palota. Csalódás: gondolkodom, de nem jut olyan eszembe, hogy komolyabb csalódás lett volna.

Ha megkérdezné valaki, hogy utólag megbántam-e az utazást, és visszajönnék-e ide? A válaszom egyértelműen az, hogy örülök, hogy eljutottam ide, és ha módom, időm, lehetőségem lesz rá, lehet, hogy még vissza is jövök erre a vidékre. Kinek ajánlanám ezt az utat? Aki érdeklődik a buddhista építészet és vallás iránt, azoknak Burma kihagyhatatlan. Aki érdeklődik olyan vidék iránt, mely még nincs teljesen felkapva a turisták által, azoknak Burma és Észak-Thaiföld ideális hely. 

Olvassa el Myanmarról és Thaiföldről szóló sorozatunk első és második részét is.