Japánról készült beszámolóm utolsó részében néhány érdekességet szeretnék kiemelni, melyeket eddig még nem, vagy csak érintőlegesen említettem.

Fegyelmezettség

Egy európai ember számára szinte hihetetlen az a fegyelmezettség, amivel a japánok rendelkeznek. Itt mindenki mindent megköszön és kivárja a sorát. Metróra és vonatra is türelmesen, egymás mögött libasorban várakoznak. Nem számít, hogy épp a reggeli csúcsforgalomban sietnének, még ha késésben vannak is a sor végére állnak. Sőt, még arra is odafigyelnek, hogy szabad utat hagyjanak az érkező vonat ajtajában, így arról kényelmesen le tudjanak szállni az emberek. Erre egyébként felfestett vonalak is figyelmeztetik őket – vagy inkább a „tudatlan” turistákat.

A vonatok óramű pontossággal járnak, legfeljebb néhány másodpercet késnek. Ott tartózkodásunk alatt egyszer tapasztalunk meg fennakadást. Ekkor hangosbemondóban tudatták velünk, hogy valaki a sínek közé esett, így pár perc várakozás lesz, kérik türelmünket. Végül 20 perc csúszással érkezett meg a vonat. Ez idő alatt mindenki csöndben ült, senki sem méltatlankodott. Engem leszámítva. Én kb. 10 perc után kezdtem nyugtalankodni, de aztán rám is átragad a helyiek higgadtsága és csöndben maradtam.

Hadd meséljem el, hogy mi volt az abszolút csúcs számomra a japán mentalitást illetően. Tokióban egy 32. emeleti szobában szálltunk meg. Egyik esős reggelünkön arra lettem figyelmes, hogy az ablakunk alatt néhányan ácsorognak (természetesen sorban), mintha várakoznának valamire. Ekkor még nem különösebben foglalkoztam vele. Letusoltam, felöltöztem, majd ismét vetettem egy pillantást a sorra. Ekkorra már körülbelül 5-ször annyi esernyő várakozott! Ám a sor még ekkor sem indult el, mindenki egy helyben állt.

Reggelit követően találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Lent vettem észre, hogy felülről csupán töredékét láttam a sornak: legalább 5x akkora tömeg volt ott. Nem hagyott nyugodni, hogy mire ez a nagy érdeklődés. Azt gondoltam, hogy valami híres rock sztár dedikál éppen. Nem bírtam tovább, és leszólítottam egy sor felől érkező 25 év körüli lányt. Örömmel újságolta, hogy sikerült, megvan. Mégis mi? – kérdeztem. Azt hittem hátast dobok, amikor megtudtam. Egy újonnan megjelenő PLÜSS MACKÓ okozta ezt a nagy felhajtást. Japánban hatalmas kultusza van a rajzfilmeknek – a gyerekmeséktől kezdve egészen a pornóig. Így hát az új rajzfilmek plüssfigurái is végtelenül nagy népszerűségnek örvendenek. Mondanom sem kell, hogy a hosszasan kígyózó sorban végig a már jól megszokott japán attitűd uralkodott: mindenki türelmesen várakozott, senki nem tolakodott. Úgy gondolom, hogy ez a történet itthon minden szempontból elképzelhetetlen. Érdekesség, hogy Japánban a közterületeken, így az utcán is csak kijelölt helyeken lehet dohányozni (fedett helyen pedig sehol). A fegyelmezett szabálykövetés itt is megmutatkozik: szinte senki nem dohányzik csak úgy, pl. menet közben az utcán.

Japán ételek

Sajnálatos módon nem nyerte el a tetszésemet a japán konyha. Hozzá kell tennem, hogy a kínaiért sem rajongok, és a kettő nem áll messze egymástól. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a Proko Travel Japán útjában alapból nem lesz előre lekötött vacsora, had döntsön mindenki saját maga, hogy hol és mit szeretne fogyasztani. A helyiek egyébként legtöbbször az utcai árusoknál vásárolják meg az előre csomagolt ebédjüket.

Természetesen a leves-evésre is van lehetőség, de nem akárhogy. Itt ugyanis zacskóban árulják a különböző leveseket. Be kell, hogy valljam, nem hozta meg az étvágyamat a látvány... Lehet, hogy csak én vagyok túl igényes és az ilyen fajta étkezés csak is szokás kérdése lehet.

Az utazást megelőzően arra számítottam, hogy nagyobb kultusza lesz a teának. Ennek ellenére meg kellett állapítanom, hogy itt is átveszi az uralmat a kávé. Azért mi ellátogattunk egy hagyományos teázóba. Nagyon hangulatos volt így elfogyasztani a teánkat, de azt kell, hogy mondjam túlnőtte már ezt a rohanó világ.

Öltözet japánban

Itt egyértelműen a hagyomány dívik. A komolyabb munkahelyeken mindenki fekete-fehér öltözéket visel. Ez lehet csak ing és nadrág (szoknya), de a magasabb beosztásokban inkább az öltöny és a kosztüm jellemző. 

Reggel mindenki néma csendben lohol a metróhoz vagy a vonathoz. Az iskolásoknál szintén ez az összeállítás, lányok esetén rakott szoknyával és fehér boka vagy térdzoknival megspékelve. (A fotón többek között egy tipikus iskolai öltözéket viselő lány is láthatnak.) Egy boltban találtunk egy „aranyos” cipőt is:

Ha nem lenne egyértelmű; egy közép „támaszú” ujjbedugós papucs látható a képen. Ezt mégis kinek szánhatták?

Bölcsőde

Hirosimában volt szerencsénk látni, hogy hogyan viszik a bölcsiseket „kirándulni”:

Ehhez persze az kell, hogy a kicsik tényleg kicsik legyenek… :)

Termet

Nem mondok újdonságot azzal, hogy a japánok igen alacsonyak. Az ország is rájuk van „méretezve”, mindenhol figyelnem kellett, hogy ne verjem be a fejem! A magasságomból adódóan annyi előnyöm volt, hogy senki sem zavarta a kilátásomat… :) A kiránduló hajókat azonban nem rám szabták:

Japán reklámok

Mindenhol, rengeteg. A legmodernebb mozgófilmestől a statikus egyszerű világítóig rengeteg fajtát láttam. Volt kb. 5 m x 5 m-es is. Este szinte nappali világosságot adnak a belvárosnak. Hogy hasznos lehet-e? Szerintem ilyen mennyiség esetén az ember már immunis a felé irányuló reklámáradatot illetően.

Zárásul egy tokiói park képét osztom meg Önökkel, melyen jól látható a városra jellemző toronyházak dömpingje.