Megérkeztünk. Heten vagyunk (bár nem vagyunk gonoszok) hat szakmabeli és egy a DZT-től, a Német Turisztikai Hivataltól. Repülőnk Münchenben szállt le, onnan járatos busszal mentünk a vasútállomásra. Na ez az a fajta szervezés, amit mi szakemberek teljesen korrektnek tartunk, de utasokkal nem lehetne megvalósítani. Miért mondom? Azért, mert helyi járatú busszal utazni a vasútállomásra, közben húzni a bőröndünket… Az állomáson vártunk több mint fél órát és egy emeletes vonattal indultunk Regensburgba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekünk szakmabelieknek, ez teljesen normális, de csoporttal ilyet nem merném meghirdetni, pedig olcsóbban és ugyanazt az eredményt tudtuk elérni, mintha béreltünk volna egy buszt. Most a vonaton (mely emeletes) utazunk, hát nem MÁV. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem ugrál, nem kattog, nincs összegraffitizve és nem mocsokban ül az ember, bár már otthon is javul a helyzet, de ettől még nagyon messze vagyunk. Délután vagy eset folytatom a beszámolót.

Megérkeztünk Regensburgba. Elfoglaltuk a szállodánkat, mely egy korrekt ­­**** közvetlenül a Duna-parton. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lepakolás után már indultunk is a város megtekintésére. Egy itt élő magyar lány csinálta a vezetést. Aranyosan, ügyesen. Én voltam már Regensburgban, de egyáltalán nem emlékeztem rá. Nekem úgy rémlett, mint Nürnberg, de egészen más. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egymásköz szólva nem szívesen vezetnék itt csoportot. Ne értsék félre nagyon tetszik a város, de idegenvezetői szempontból nagyon nehéz város. Sok zeg-zugos utca, melyben a házak jellege szinte teljesen egyforma. Nagyon szép és érdekes város, de csak akkor jó itt vezetni, ha az ember már nagyon ismeri. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem véletlenül világörökségi listán szerepel a belváros, de itt egy átjáró, ott egy kanyargó utca. Szép a katedrálisa. Gótikus alapokra épült, de  a vége a XIX. sz-ban készült el. A belső részen az üvegablakok nagyon szépen és aprólékosan kialakítottak. Belsejében, melyről sajnos nem sikerült képet készíteni, egyértelműen látszik, hogy a francia gótika a meghatározó stílusa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A város másik ékessége a 15 lyukú híd, mely a XII. sz. óta áll. Kőhíd az elnevezése, mert abban az időben a kőből készült hidak nagy értéket jelentettek. Bécs és Ulm közt ez volt sokáig az egyetlen kőhíd. Ezért is fejlődhetett a város ilyen gyorsan, érthető, hogy a kereskedelem adta meg az alapot.

Készítettem néhány felvétet a keskeny utcákról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő nagy attrakció a városháza volt, mely több egységben, évszázadokon keresztül épült. Kiváltságosak voltunk, mert számunkra csináltak egy külön belső vezetést.

Városháza külső kép (minkét oldal ide tartozik)

Nagyon szép faburkolatokat láthattunk. Az épület alsó része évszázadokon keresztül börtönnek és kínzókamrának adott helyet. Oda is elvezettek bennünket.

Városház belső

Hát… ahogy egyik kollégánk mondta; az állat nem csak az ember képes ilyen brutális kínzásokra saját fajtája ellen.

Városháza tárgyalója

 

Este egy hangulatos helyi sörözőben vacsoráztunk. Nagyon ízletes volt, kár hogy nem szeretem a sört, bár a fehér boruk is egész jó volt.

Hosszú nap után (reggel 4-kor keltem) este írom ezt a blogot, de azt kell mondanom, hogy hasznosan és kellemesen telt a napunk. Remélem, holnap tudom folytatni beszámolómat.

Az esti városháza (búcsú kép Regensburgból)