Blog

Beszélgetés Gulyás Miklóssal az idegenvezetésről, a szakma iránti szenvedélyéről és arról, hogy egy olyan rutinos kalandor, mint ő miért visz magával mindenkinél több csomagot útjaira.

Örülök, hogy sikerült összehozni ezt az interjút, mert azért nyáron nem könnyű Téged itthon találni.

Igen, a szezont az idegenvezető – szerencsés esetben – jelentős részben külföldön tölti. Azért mondom, hogy szerencsés esetben, mert az azt jelenti, hogy van munkája, kap csoportot. Én a Proko Travel jóvoltából már sok éve szerencsésnek mondhatom magam, így nyaranta valóban keveset vagyok itthon.

Hogy lehet erre készülni? Gondolom, Te már rutinosabban pakolsz és kevesebb cuccot viszel egy útra, mint egy átlagos utazó.

Épp ellenkezőleg. Több csomagom van, mint bármelyik útitársnak. De ennek más oka van. Amit én viszek, az javarészt „munkaeszköz”. Egy nagy bőrönd van tele zenékkel, filmekkel, kellékekkel a népviselettől a nemzeti kabalákig. Én hiszek abban, hogy az idegenvezető nem pusztán csoportkísérő, és nem elég elmesélnie az adott látványosság hátterét, hanem élménnyé kell tennie az utazást, valóban be kell vonnia a csoport tagjait, nem csak a helyszínen, hanem a buszon is, mindenhol. Ehhez, ha kell helyi zenét játszik, ha kell baszk sapkát húz, vagy portugál fekete kakast ránt elő….na jó, az utóbbiból csak egy plüss verziót.

Olyan lelkesedéssel beszélsz erről, hogy szinte indulni támad kedvem. Minden idegenvezető ennyire az utazás megszállottja, ez általános jelenség?

Azt nem tudom, hogy minden idegenvezető ilyen-e, de a Prokonál az utazás közös szenvedély, így akiket ismerek, ők is hasonlóan készülnek egy-egy útra. De ezt szerintem nem is lehet másként csinálni. Az idegenvezetés előtt több fajta munkám volt, de ennél éreztem először, és érzem ma is, hogy egy vagyok vele, hogy úgy mondjam: egymásra találtunk.  Ez nem teher, vagy feladat, sokkal inkább egyfajta kiteljesedés, így csak gyűlnek a bőröndben a kellékek…

Ez szépen hangzik, de azért gondolom ennek a munkának is vannak árnyoldalai, nehéz feladatok, problémák, amikor a csoport az idegenvezetőtől várja a megoldást.

Természetesen. A csoportos utazás sokkal nagyobb biztonságot jelent, mint egyénileg útra kelni, és nem csak a közösség ereje miatt, hanem azért is, mert ott van egy nyelveket beszélő, rutinos, helyismerettel rendelkező valaki – ez  volna az idegenvezető – akihez lehet fordulni, ha baj van. Az ember persze nem örül a problémáknak, de őszintén mondom, ennek is van szépsége. Amikor az ember egy igazán nehéz, szinte kilátástalan helyzetet meg tud oldani, az olyan lendületet tud adni, hogy úgy érzi, nincs akadály.

E szavaidat hallva valóban úgy érzem, utazási szenvedélyed minden értelemben „határtalan”.

Hát igen, kezdetben azért lettem idegenvezető, hogy beutazó csoportoknak mutassam meg hazánkat. Aztán megízleltem a külföldi csoportvezetést, és új világ nyílt ki előttem. Több mint egy évtizednyi európai csoportvezetés után következett Dél-Amerika, szóval igen, mondhatjuk, hogy határtalan…