Problémák voltak az internettel, ezért kicsit csúsztatva tudom az utolsó 2 bejegyzést feltenni az internetre.
Utolsó malaysiai programom Penang sziget megtekintése, azaz egy szigettúra volt. Kb. 300 km2 a sziget, melyből kb. 25 km a hossza. A sziget egy 15 km-es híddal van összekötve a szárazfölddel. Erre a szigetre települtek a nyugati nagy számítástechnikai és elektronikai multik. A Boschnak pl. akkora telepe van, hogy percekig tartott, amíg kocsival elhaladtunk a gyár utca felőli szakaszán. Nagy teherkikötője is van a szigetnek és vagy közvetlenül tudnak szállítani hajón a világ minden tájára, vagy a repteréről (az is van itt) Kuala Lumpurba viszik és onnan transzferálják tovább az árut.
Mutatott idegenvezetőm egy tengerre épült halászfalut, mely környékén a sok halászhajó miatt nagyon koszos volt a tenger.
|
Halászfalu a tengeren |
Ezen a szigeten is láttam érdekes növényeket, fákat, gyümölcsöket. Amit nagyon vártam az a kaucsukfa. Malaysia legfontosabb exportcikke volt régen, a gumi alapanyag, a kaucsuk. Végre itt sikerült lefényképeznem a fát.
|
Kaucsukfa |
Itt is volt egy szép vízesés. Jó nem norvégiai vagy svájci léptékkel kell ezeket mérni, hanem az itteni szerényebb hegymagasságokhoz.
|
kis vízesés a szigeten |
Érdekes volt a kígyótemplom. A kínaiak tisztelik a kígyókat és az egyik templomban több tucat kígyót tartanak, fákon és a templomban is. (A lakosság kb. 30 % kínai). Egy nagy óriáskígyóval le lehetett volna fényképezkedni, úgy hogy rám teszik. Kihagytam a lehetőséget. Utálom a kígyókat.
|
Kígyók a templom egyik díszfáján |
Ezt követően egy német tulajdonban lévő (OE nevű) gyémántcsiszolóba vittek el. Hát, általam nem lett gazdagabb a cég…
Visszaúton a sziget legnagyobb városában, Georgetownban csináltunk egy kört. Érdekesek voltak a régi brit kolónia megmaradt épületei és az erőd.
|
Angol időszakból származó épületek |
Délutánra értünk vissza a szállodába. Estig egy kis fürdés, napozás még belefért a programomba.
Holnap indulok hazafelé. Még egy blogban majd összefoglalom Malaysiát.