Blog

Ma volt az utolsó napunk Svájcban. Két kisebb település szerepelt a programunkban.

Először Zugba látogattunk el. Az azonos nevű kanton székhelye és a város mellett lévő tavat is így hívják. Kicsi, de nagyon aranyos belvárosa van Zugnak.

Akkora köd volt a tó fölött, hogy nem lehetett átlátni a túlpartra, így nem láttuk a környező hegyeket sem. A hőmérséklet kellemesen meleg volt, a városban jól lehetett fényképezni, csak a táj látványa maradt el. Amikor indultunk akkorra már lehetett látni a túlpartot, de a hegyeket még akkor sem.

Folytattuk utunkat a leghíresebb svájci zarándokhelyre Einsiedelre. Itt megtekintettük az apátságot. Fantasztikus barokk a  belső kiképzése. A szószék, a freskók (Svájcban itt található a legtöbb freskó), a szentély. Szóval nagyon szép. 

Én a gótikát szeretem a maga letisztultságában, építészeti egyszerűségében és fantasztikusságában, de el kell ismerni, hogy a barokk templomok közül ez az egyik legszebb amit valaha láttam életemben. Még Einsiedelben megtekintettük a világ legnagyobb Bethlemét is. Igényes, szép munka. Itt van egy másik kiállítás is, egy kristálykiállítás. Én földrajz szakos vagyok, ezért ezt is megnéztem, érdekelt. Fantasztikus gyűjtemény van itt. Nincs sok, de ami van az látványos és nagy kristályok ill. fosszíliák.

Jól álltunk időben, ezért Innsbruck felé útközben megálltunk Liechtenstein fővárosában. Vaduzban. Amikor megérkeztünk éppen szabad volt a kisvonat mely körbeviszi az utasokat 8 CHF-ért a városban, mi is felültünk rá.

 Van magyar nyelvű tájékoztató rajta, miközben körbe visz a városban (nem túl nehéz feladat ez, mert  5000 fős település). Ez követően még egy kis szabadprogram és indultunk Ausztriába.

Ma is szerencsénk volt. Sehol nem esett. Volt itt-ott felhő, de összességében nagyon meleg volt illetve még van is itt Innsbruckban is.

Holnap már csak egy megállásunk van, Rattenbergben sétálunk kb. 1 órát, utána Graz, Szlovénia érintésével irány vissza Kaposvárra. Várhatóan későn érkezünk, ezért valószínűleg nem holnap összegzem az út tapasztalatait egy uj blog bejegyzésben hanem jövő hét elején.

Még egy személyes dolog. Nem szoktam leégni, de most rendesen vörös a homlokom a Rigin töltött tegnapi 2 óra eredményeként. Még szerencse, hogy van egy kis krémem, mert mit a rák úgy néznék ki. Bár tudják ez olyan „kőműves barnaság” – az alkarom és a fejem barna, de az ing alatt maradt a fehérség. Nem baj sokan azt hiszik, de jól megy ennek a Prónay Gyulának, hogy nyáron, szezonban le tud menni a tengerpartra nyaralni, mert csak ott lehet így lebarnulni. Pedig ha tudnák…