Himalája

2011.03.02.

Különleges élményre keltünk másnap reggel. Irány a napfelkelte megtekintése Pokharaban. Természetesen tök sötétben, álmosan vittek bennünket egy kb. 1.350 m magasan levő kis kilátóra. Ami érdekesség, nincs közvilágítás szinte egész Nepálban. Egy-két nagyon frekventált helyen van, de ez elenyésző mennyiség. Szintén csak a belvárosban van járda. Szóval egész út alatt azt figyeltem, hogy na ezt szerencsére kikerültük, de a következő gyalogost tuti elütjük, aki a tök sötétben sétál az úton, nem is nagyon a szélén haladva. Az út meg olyan szűk, hogy kb. 2 gk. szélességű. Na valami csoda folytán baleset nélkül feljutottunk a kilátóra. Nagyon sokan fagyoskodtak ott fent, természetesen nem csak a mi csoportunkból. Még sötét volt és hideg, de az azt követő 1-1,5 óra kárpótolt a megpróbáltatásokért. Ez az a történet amit nem lehet leírni. Most mellékelek néhány képet, de ez nem adja vissza a látványt. Annyi megjegyzés a képekről, hogy az itt látható fotók saját felvételek és a hegyek 6.500 - 8.100 közötti magasságuak.

Annapurna és még néhány csúcs
                                                       Machapuchara
Reggel értünk vissza a szállodába, ahonnan szintén készítettem fotókat a hegyekről. Ezt követően elköszöntünk Pokharaból és többed magammal repülővel mentünk vissza Katmanduba. (Volt aki buszozott). Megérkezés után elmentünk Bakthapurba. Bakthapur a 3 ősi város egyike, melyből alakult ki a mai Kathmandu. Ilyen volt az első nap látott Patan is.

Bakthapur sokkal szebb mint Pathan. Nagyobb is, az ősi (XV - XVII sz-i ősi belváros) Erről is mellékelek 1-2 fotót.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokban különbözik Patantól. Amiben más: nagyobb és több szép épület pl. 5 emeletes pagoda, van ebben a negyedben.
Délután visszamentünk a már ismert katmandui szállodánkhoz. Este elvittek bennünket egy fogadásra, melynek a csúcspontja egy helyi zenekar volt. Gondolom amikor olvassák 2 dolog merül fel: 1. helyi népzenét játszottak vagy a 2. nemzetközi zenét játszottak idétlenül. Az igazság egy 3. dolog; nemzetközi zenét játszottak fantasztikusan. Mi utazási irodások azt mondtuk, hogy senki nem tud még egy hasonló jól játszó magyar zenekart. Kicsit az "Old boys" együttes stílusában, de még jobban nyomták a zenét. Én nem vagyok egy táncos lábú, de csurom víz volt az est végére az ingem.
Következő beszámolóm a kirándulásunk csúcspontjáról fog szólni. Ez pedig nem más mint a Mont Everest, melyet láttam a saját 2 szömömmel (ahogy egy szögedi mondja). Ezen a napon volt még egy megrázó élményünk temetés nepáli módra, ami tulajdonképpen  halottégetés. Nos erről is be fogok számolni. mert ott is voltunk.

Vissza