Japán - III. rész

2017.11.10.

Amikor valaki nagyon vágyik egy adott országba vagy vidékre, annak legtöbbször konkrét oka van: ott található egy látványosság, amit személyesen is látni akar. Ha visszagondol a legutóbbi 2-3 utazására, talán Ön is egyetért velem. Egy spanyol utazásnál például nem általánosságban véve Barcelona izgatja az odautazók fantáziáját, hanem mondjuk a Sagrada Família, amelyet képekről és történetekből már jól ismernek. Nos, Japánban számomra a Fuji-hegy volt az a bizonyos motiváló látnivaló. Nem Tokió modern központja, de még csak nem is a sinkanzen szupervonat vonzott, hanem a Fuji.

„Harc” a Fuji-ért

Bár korábban már sokat olvastam róla, a helyi partnerünk is megerősítette: az év 365 napjából csupán 30-40-en látható teljes egészében a hegy, egyébként felhők takarják. Éppen ezért ők szinte csak említés szintjén akarták a beletenni a programba: „Hajózás az Ashi tavon, melyről szerencsés esetben látható a Fuji vulkáni kúpja.” Ezt egyszerűen nem tudtam elfogadni, így egyből jeleztem, hogy nekem közelről, a lehető legjobb rálátási pontról kell a Fuji! Próbáltak meggyőzni, de én nem hagytam magam. Végül a kérésemnek megfelelően szervezték meg a napot, és büszkén mondhatom: megérte.

A nagy nap

Először egy Buddhista templomot látogattunk meg, a Hakone Shine-t. Normál helyzetben valószínűleg nagy hatással lett volna rám, de most kevésbé érdekelt, hiszen sütött a nap! A jó idő pedig egyet jelentett: van remény a Fuji teljes látványára. Izgultam, hogy még időben odaérjünk, mivel délutánra felhőket jósoltak. Végül eljött a nagy pillanat: a hajókikötőből megpillantottam. Lenyűgöző élmény volt. Következett a hajókázás, ami kellemes volt, de a turistákat - és természetesen engem is - csak a hegy látványa foglalkoztatta.

A hajókázás során egyre közelebb kerültünk a hegyhez. A kikötést követően felmentünk egy kilátópontra, ahonnan mesés látvány tárult elénk. Nagyon szerencsésnek éreztem magam. Ha lesz is még alkalmam Japánba utazni, nem hiszem, hogy még egyszer ilyen csodálatos időjárási körülmények között láthatom a Fujit. Körülbelül 2 órát töltöttünk fent, majd egy libegővel jöttünk le a hegyről.

Egy életre szóló élmény volt számomra ez a nap. Kisgyermek korom óta 5 látványosság vonzott nagyon: a pisai Ferdetorony, a Matternhorn-hegy Svájcban, a Grand Canyon az USA-ban, a Fuji-hegy Japánban, és a Kilimandzsáró Tanzániában. Már csak az utóbbi maradt a bakancslistán, a többi kipipálva!

A mesés nap után ismét Tokiót vettük irányba. A következő beszámolóm Japán fővárosáról és Nikkoról fog szólni.

Vissza