Kínát hosszú időre lezárták a pandémia miatt, majd a nyitás után vízummentességgel is próbálják csábítani a magyar utazókat. Arról nem is beszélve, hogy már több mint 20 közvetlen járat van hetente a két ország között.

Budapesti irodánk vezetője, Márk László tavaly járt ebben a különleges országban, őt kérdeztük úti élményeiről, tapasztalatairól.

Mely városokban jártál?

Shanghaiban, Pekingben és Suzhou-ban.

Milyennek láttad Kínát?

Kezdjük a száraz tényekkel: Shanghai lakosainak száma: 25 millió fő. Ezt még ízlelgessük egy kicsit. Tehát két és félszer akkora a lakosság egy Magyarország területének kb. 7%-át kitevő városban. És bármily hihetetlen, még így is elfértünk mindenhol, bár azt hozzá kell tenni, hogyha valakinek tömegiszonya van, akkor célszerű más desztinációt választani.

Boldog vagyok, hogy eljutottam ide, hiszen a „kínai” szónak lett egy pejoratív jelentése sajnos. Ha valami olcsó, rossz minőségű, akkor az kínai. Persze, nem alaptalan a gondolat, hiszen valóban elárasztották anno Európát olcsó kacattal. De Kína nem csak erről szól. Sőt, az ott eltöltött pár nap után nyugodtan mondhatom, Kína valami egészen másról szól.

Shanghai egy nagyon izgalmas egyvelege a réginek, az újnak és a szupermodernnek. Az igazán izgalmas részek a Huangpu folyó két partján találhatóak. Egyik oldalon a gyarmati idők emlékei: angol és francia gyarmatosításból származó art deco és Beaux-Arts műalkotások. Hatalmas, gyönyörű bank épületek, a Vámház az óratoronnyal, elegáns szállodák és maga a Bund, mely a part mentén egy kb. másfél kilométeres szakaszt jelent. A folyó másik oldalán pedig az ultramodern Pudong kerület égbeszökő felhőkarcolóival. Hatalmas a kontraszt a folyó két oldala között, melyet egy kellemes hajókázás során más szemszögből is megtekinthetünk. A felhőkarcolók látványa az esti kivilágításban rendkívül izgalmas.

Hova kell még mindenképpen ellátogatni, ha Sanghaiban jár az ember?

Például a Jade Buddha templomba. A hagyományos stílusban épült blokkok két hatalmas Buddha szobrot is rejtenek, mindezt óriási lakóépületek ölelésében. A komplexum közepén hatalmas tüzek lobognak. A kínai hitvilágot alapvetően meghatározta a taoizmus, konfucianizmus és a buddhizmus. Az ősök tisztelete mindennél fontosabb, így precízen hajtogatott arany színű papírpénzeket égetnek nagy piros zacskókban, ezzel segítve túlvilági boldogulásukat.

Szintén kihagyhatatlan program az Örömök kertje (vagy Yu-Yuan kert). Belépve ebbe a csodálatos kertbe azonnal el is felejtjük, hogy mekkora megapoliszban vagyunk. Csak lassuljunk le egy kicsit, nézzük a koi pontyokat, gyönyörködjünk a növényekben, sétáljunk végig a kis utakon, hidakon. Üljünk le egy picit, éljük meg a hely hangulatát. És ez minden kertre igaz, hiszen ezek pont ebből a célból épültek.

Ennek a kertnek pont szöges ellentéte lesz a Nanjing Road, ami egy sétálóutca, villódzó fényekkel, hatalmas reklámokkal. Ez a világ egyik legforgalmasabb bevásárlóutcája. De a hangulata (főként az esti fényárban) mégis egyedülálló és különleges.

Shanghai egy igazán sokszínű város, nagyon fontos üzleti központ, több nyugatias vonást lehet észrevenni csakúgy, mint Pekingben.

Shanghaihoz képest milyen volt Peking?

Peking sokkal hagyományosabb, „kínaibb” városnak tűnt. Tiennamen tér, Tiltott város. Wow és wow újra. Hatalmas terek, csodálatos épületek. És ha ez még nem volt elég, akkor utána jöhet a Nyári palota, mely egy mesterséges tó partán fekszik. Hagyományos építészet, mely a császári kort idézi, gyönyörű festményekkel díszitett fedett folyosók, buja növényzet, szép kertek, így persze ez is Világörökségi helyszín. Kihagyhatatlan látnivaló az Olimpiai negyed, mely ennyi év elmúltával is nagyon szép.

Nekem úgy tűnik eddig, hogy Shanghai jobban tetszett Neked. Jól érzem?

Nehéz összehasonlítani a két várost, nagyon különbözőek. De épp ezért kell mindkettőbe elmenni. Talán a Szentpétervár-Moszkva hasonlat lenne a legtalálóbb. Mindkettő gyönyörű, de teljesen más hangulatú város.

A Nagy Falnál is voltál?

Szerencsére igen. Azért meghatározó pillanat az ember életében olyan helyen sétálni, amely a világűrből is kiválóan látszik. De persze nem ez a fő vonzereje, hanem a története, a funkciója. Hatalmasak a lépcsők, nem ehhez szoktunk hozzá, de így is nagyon megérte.

Hogy közlekedtetek a két metropolisz között?

A két város között szuperexpresszel utaztunk, mely 340-nel száguld, de ebből igazából nem sokat érzünk utazás közben. A vonaton folyamatosan járnak takarítók, kis kocsikról kínálnak mindenféle finomságot, de természetesen büfé is található rajta. Kényelmes és gyors utazást biztosít.

Kína híres a kézműves termékekről. Ehhez kapcsolódóan láttál valamit?

Igen, jártam selyem termékeket árusító üzletben, ahol be is mutatták a folyamatot. Érdekes volt, ahogy ki kellett nyújtani a vékony selyemszálakat, hogy például paplant lehessen készíteni belőlük. Csodálkoztak az alkalmazottak, hogy a hölgyeknek milyen jól megy. Persze, hisz nem tudták, hogy profi rétestészta nyújtók vagyunk. Jáde üzemben és boltban is jártunk. Hatalmas választék, nem kicsi árak. Bár ez a selyemüzemre is igaz.

Suzhou-ban mit láttatok?

Hajókáztunk egyet a Nagy csatornán, illetve csodás Mandarin kerteket néztünk meg. Kisebbek, mint a fővárosiak, de ettől még ugyanolyan varázslatosak és szépek. Nem véletlenül lett Világörökségi helyszín.

Rengeteg élmény, nagyon sokféle impulzus ért téged, úgy látom. Fordítsuk meg a dolgot! Mire ne számítsunk Kínában?

Arra, hogy bármilyen idegen nyelvvel boldogulunk. Sajnos még a turisztikai helyeken is nagyon kevesen beszélnek legalább angolul. A pekingi olimpia előtt komoly nyelvtanfolyamok voltak a helyieknek, de úgy látszik ez a megszerzett tudás már a múlté. Rögtön odatartják a telefonjukat és fordítóprogrammal lehet kommunikálni. Ezért is jó csoportosan utazni, mert egyrészt ott van végig a magyar idegenvezető, plusz kötelező egy helyi is (ők kiválóan beszélnek angolul), így, ha bármi probléma akadna, azonnali segítséget kaphatunk.

Mi volt számodra a legmeglepőbb az utazás alatt?

Huhh, volt pár dolog. Mind a két városban már kizárólag elektromos taxik és robogók járnak. A tömegközlekedésben is egyre több a környezetkímélő autóbusz. Elképesztően szép, saját gyártású luxusautók közlekednek, egyre kevesebb a német prémium, így érthető az ikonikus európai autógyárak aggódása.

Az összes Google alapú program letiltva, de közben meg rengeteg az amerikai kávézó, gyorsétterem és Tesla (főleg Shanghaiban). Nehéz eldönteni, hogy akkor most szeretik őket vagy sem.

Nem urban legend, hogy a helyiek nem tudnak sorban állni. Szintén az olimpia előtt erre is próbálták megtanítani őket, de tapasztalataim szerint sikertelenül. Nem azért tolakszanak, mert annyira rossz emberek, hanem azért, mert rengetegen vannak és mindig attól félnek, hogy lemaradnak valamiről.

Mindent mobillal intéznek, így megértettem, hogy miért is olyan erős a kínai telefonom akkumulátora. Nem mintha nem lehetne minden boltban, étteremben, hotelben, gyakorlatilag bárhol power banket bérelni, majd valahol máshol leadni.

Hozzájuk képest nem vagyok sem alacsony, sem kis darab, ráadásul ősz a szakállam, így sokan jöttek oda hozzám, hogy készíthetnek-e közös képet. Ez azért nagyon meglepett.

Sokan idegenkednek a helyi ételektől. Joggal?

Nem. Én eléggé válogatós vagyok, de minden vacsoránál jóllaktam. A rendszer mindenhol ugyanaz. Körasztal 8-10 főre terítve. Nagy adag rizs, melyet korlátlanul pótolnak. 6-8-10 féle főétel. Mindenki szed valamennyit, az asztal közepét forgatjuk tovább és a többiből is kóstolhatunk.  Azt nem mondom, hogy minden esetben tudtam, hogy mit ettem.

Így visszagondolva az összes vacsorából mindössze talán 2 féle étel volt, ami nem ízlett, ami szerintem nagyon jó arány. Viszont ami pozitív, hogy mindent frissen készítenek, nem fagyasztóból kivett adagokat mikróznak. Csak pálcikát és villát adnak, kést soha. Minden úgy van elkészítve, hogy ne kelljen vágni, kényelmesen lehessen fogyasztani.

Visszamennél?

Ha volna lehetőségem, akkor akár azonnal is.