Nyitólap  /  Blog  /  Ázsia  /  Pokhara

Pokhara

2011.03.01.


Pokhara a hegymászó turisták fellegvára.
Itt található az Annapurna több hegygerince, melyből van amelyik 8000 m feletti és itt található a Machapuchare, mely látványban a világ egyik legszebb hegye. Eddig mindig azt mondtam, hogy a Matternhorn a világ legszebb hegye, de ez után már meginogtam.


Kb. 5 órás buszozás után érkeztünk a városba. Normális, korrekt szállásunk volt, melynek néhány szobájából szép rálátás volt a hegyvonulatokra. Hosszan húzódtak a 6-7-8 ezer m-es vonulatok előttünk.
Első nap vacsora, kis séta - vásárlás a városban. Nagyon jó áron voltak a hegymászó öltözetek, eszközök. Másnap reggel 2 kolléganő kitalálta, hogy korán ( 8 órakor ) menjünk fel a város felett látható sztupához. Szobatársammal Imrével, ráálltunk a dologra. Sztupának hívják a buddhista szent helyeket, templomokat.
Taxival lementünk a tópartra. Itt ladikkal kell átmenni kb. 200 méter átmerőjű tavon. Addig alkudtam a csónak árára, hogy a végén az mondta OK, de akkor én evezek nem adnak mellénk csónakost. Örültem is neki. Tök buli evezni egy nepáli tavon. Hááát ez, kb. 30 perces evezés volt. Jó volt, de a végén már nem bántam, hogy odaértünk. Ezt követte a kb. 250 m szintkülönbség megmászása. Mit mondjak. Piszkosul lopták a levegőt a közelemben. Szóval rendesen elfáradtam mire felértünk kb. 1 óra alatt. Nagyon rossz volt a talaj. Elméletileg lépcsőszerű valami volt, de gyakorlatilag egyenetlen köveken lépkedtünk felfelé. A lényeg a látvány, amikor felértünk nos az fantasztikus volt. A sztupa is szép volt (ezekbe nem lehet bemenni), de a hegyvonulat mesésen látszott. Hazaérve teszek fel fotókat...

Leérkezés után Imre evezett vissza. Lefelé fél óra alatt megvolt a túra. 
A szállodába visszaérve részt vettünk a közös programon, melyben szintén szerepelt csónakázás a tavon. Egy kb. 15 éves vékony fiú csónakja jutott nekünk. Nem volt szívem, hogy (4 férfit) ő csónakoztasson, ezért átvettem tőle, mivel már úgyis benne voltam és én eveztem kb. 30 percet. A nepáli lapátosokat a szegedi kenus simán lenyomta. Nem hozhattam szégyent Vajda Attilára sem és a Szabolcs fiamra sem, akin szintén kenuzott.

Most befejezem mai beszámolómat, holnap viszont egy különösen érdekes túra lesz a témám...

Vissza