Tokiói miliő, azaz életérzés a világ legnagyobb városában
2019.10.02.
Az elmúlt alkalmakkal azokat a városokat, Amszterdamot, majd Barcelonát, mutattam be Önöknek, amelyek a legkedvesebbek számomra, most pedig egy olyanról írok, amit inkább az egyedi szóval illetnék. A világ legnépesebb, 35 milliós népességű (elővárosok lakóinak számával együtt) városát, Tokiót mindenképpen érdemes meglátogatni egyszer, hogy megtapasztalhassa az igazi nagyvárosi életstílust, valamint a keleti szemléletmódot, azaz az egymás iránti tiszteletet.
Számok és mértékek a japán fővárosban
Az 1603-ban még Edo névre hallgató város egy trónváltásnak köszönheti, hogy az ország központjává válhatott. A főváros lélekszáma jelentősen meghaladja a Magyarországon élő teljes lakosság számát, a maga közel 14 millió fős népességével. Ezzel szemben területe, amelyet Budapesthez hasonlóan különböző kerületekre osztottak fel, hazánk mindössze 2%-ának felel meg. Ezek a kerületek nem csak hangulatukban különböznek egymástól, hanem külön önkormányzattal is rendelkeznek.
A fenti számok tükrében érthetővé válik számunkra, hogy miért színesítik égbenyúló felhőkarcolók a város képét. A kreativitásukról méltán híres népcsoport különlegesebbnél különlegesebb modern épületei, autópályái mellett Tokióban megtalálhatók továbbá a régi korok emlékeit őrző császári paloták, szentélyek, valamint keleti templomok is. A városban a múlt és a jövő furcsa együttélése figyelhető meg, valamint itt koncentrálódnak a japán életforma és építészeti stílus jellegzetességei. Azonban én most nem a látnivalókról, szeretnék Önöknek mesélni, hiszen azokat az idegenvezetőjük majd úgy is megmutatja kirándulásuk során, hanem az életérzést fogom megpróbálni átadni, amelyet én megtapasztaltam.
A fegyelmezett japánok
Közismert, hogy - a felkelő nap országa -, Japán az európaitól merőben eltérő, sajátos kultúrával rendelkezik, amely nagy hatással van a japánok hétköznapjaira, valamint viselkedésére is. Az ebből eredő fegyelmezettség volt az, ami engem teljes mértékben ámulatba ejtett. Már az utcákon sétálva is megfigyelhető ez az alázatosság. Az első dolog, amin megakadt a szemem az volt, hogy Tokióban senkit sem láttam menet közben dohányozni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ebben az országban senki sem pöfékel. A magyarázat egyszerű. Az utcákon körülbelül 1 kilométereként elhelyezett, 5-10 négyzetméteres, elkerített, dohányzásra kijelölt területeken sorakoznak a cigarettázók nem zavarva ezzel a nemdohányos társaikat. Egy másik ilyen érdekesség, amire városnézés során lettem figyelmes, hogy sehol sem lehet kültéri szemetesládákat találni, azonban még sincs szemét az utcákon. A helyiek egyszerűen elteszik táskájukba a maradékukat és otthon, vagy esetleg a legközelebbi élelmiszerboltban szabadulnak meg tőle.
Öltözködésükben is megfigyelhető ez a fajta higgadtság, hiszen jellemzően a fekete és a fehér színek dominálnak ruháikon, míg rikító színekkel szinte nem is találkoztam. A férfiak főként fehér ingben fekete nyakkendővel és sötét nadrágban indulnak dolgozni, míg a hölgyeknél a fehér blúzt és a fekete szoknyát általában valamilyen térdzokni kíséri. Tokióban, a fiatal lányok körében nagy problémát jelent a gyakori inzultálás. Ennek az oka, többek között, a fent leírt, rövid szoknyás öltözetben keresendő, de valószínűleg az a tény is hozzájárul, miszerint a japánok szinte mindig egyedül, soha nem a párjukkal közlekednek az utcákon. Ez utóbbi pedig a késő estig (este nyolc-kilenc) tartó munkaidőnek köszönhető, ami után már nem jellemző a közös sétálás.
Az étkezés és a metró furcsa összhangja
Ha egyetlen egy dolgot mondhatnék, amit nehéz volt elfogadni Tokióban, akkor az a metróra való sorbaállás volt. A peronokon jelölve van, hogy hol fog megállni a metró, valamint a szerelvények ajtajainak két oldalán azt a területet is meghatározzák, ahol a felszállóknak várakoznia kell, míg középen a leszállók elhagyják a járművet. Már ez is túlrendezettnek tűnhet az európai szem számára, de az, hogy még be is tartják az előírást, az teljességgel hihetetlen számunkra. A felszállást követően pedig arra lehetünk figyelmesek, hogy szinte mindenki egyedül, teljesen bezárkózva utazik, hiszen fülükben zene szól és eközben telefonjukon játszanak. A digitálisvilág hazájából már-már teljesen kikoptak az újságok és könyvek.
Metrózásunk során betekintést nyerhettünk a helyi, hétköznapi gasztronómiába is. A japánok mesterien készítenek műanyagból igazinak tűnő, színes ételeket azzal a céllal, hogy megmutassák mit rejtenek az egyes menük és hogy ne kelljen kidobni a mintapéldányt. Továbbá a különböző variációkat általában számokkal jelölik, ezzel is gyorsítva a folyamatot, hiszen csak egy számot kell mondaniuk és már mehetnek is. Ezekhez a kis dobozos, előre csomagolt ételekhez munkába menet az aluljárókban vagy az utcákon található kioszkokban jutnak hozzá, majd mikrózva fogyasztják a munkahelyükön.
Egy érdekes történet a japán fővárosból
Ott tartózkodásom egyik reggelén nagyon érdekes szituációnak lehettem szemtanúja. A szálloda ablakán kitekintve arra lettem figyelmes, hogy a csepegő eső ellenére valamiért sorban álltak az emberek. A mosakodást, majd a reggelit követően újra és újra kipillantottam az utcára, ahol minden egyes alkalommal egyre csak nőtt az emberi lánc hossza. Annyira kíváncsivá tett a kígyózó sokaság, hogy a városnézés előtt úgy döntöttem kimegyek és utánajárok, mi lehet az oka ennek a számomra furcsa jelenségnek. Körülbelül 2 óra alatt cikcakkban számolva 1000 méteressé nőtte ki magát a sorfal. Szerencsémre egy lány éppen akkor indult el a helyszínről, így volt lehetőségem megkérdezni tőle, hogy mi történik itt. Széles mosollyal nyúlt hátizsákjához, ahonnan egy mackót húzott elő és büszkén mesélte, hogy most jelent meg az egyik rajzfilm főszereplőinek plüss változata. Olyan öröm ült ki az arcára, mintha az ötös lottó főnyereményét vitte volna haza. Ez a kis történet nagyon jól bemutatja, hogy mennyivel másképp gondolkodnak a japánok, mint mi és hogy milyen kicsi dolgoknak is képesek örülni.
Kinek ajánlom
A beszámolóm elején említettem, hogy bizonyos szempontból csalódás volt számomra Tokió városa. Odautazásom előtt azt hittem, hogy a tradicionális, 13-14. századi, vagy akár korábbi, emlékek és látnivalók nagyobb mértékben vannak jelen a fővárosban. A nagy városi forgatagban teljesen elvesznek, eltörpülnek a régi emlékek. Ezért azt javaslom, hogy ne csak azért menjenek, hogy a műemlékeket és a látványosságot felkeressék, hanem inkább próbáljanak meg egy kicsit átszellemülni a japán kultúra szerint. Véleményem szerint mindenkinek érdemes meglátogatnia élete során legalább egyszer a felkelő nap országát és megtapasztalnia ezt a mások megbecsülésére, valamint a türelemre tanító életstílust. Továbbá, szerintem ez a legideálisabb hely arra, hogy mi is elsajátítsuk az egymás iránti tiszteletet, udvariasságot, valamint a felfedezést, hogy milyen apró dolgoknak is lehet örülni az életben. Ezek mellett ne feledjék, hogy a jövőre a világ egyik legnagyobb eseménye, az Olimpiai Játékok is itt kerül majd megrendezésre.
Remélem meghoztam az Ön kedvét is egy olyan utazáshoz, amely során a mienktől merőben különböző értékekkel bíró kultúrát ismerhet meg. Kezdje el már most tervezni jövőévi, távoli utazását a Proko Travellel.