Storyk

2011.10.02.

 

Ennek a blognak a feladata egyrészt, hogy egy utazási iroda belső életéből is kapjanak egy kis betekintést, magyarul, hogy látja a dolgokat a másik oldal, az utazást szervező cég.

 

Feladatom továbbá, hogy meséljek arról, milyen hirtelen jött problémákkal kell megküzdenünk. Ezekből gyűjtöttem össze egy csokorral. A történetek mind 1 hónapon belüli esetek:
Az „Óceán mentén” csoportunkkal történt meg, hogy Franciaországban röviddel buszunk elött a sztrádán halálos kamionos baleset következett be. Olyan peches volt a dolog, hogy annyira közel volt a baleset helyszíne, hogy már nem tudtak lekanyarodni a sztrádáról és mögöttük feltorlódtak a kamionok is és ezért nem tudták a rendőrök a későbbiekben visszafordítani buszunkat. Egy szó mint száz, 7 azaz hét órát vártak a sztrádán, az út szélén. A rendőrök osztottak vizet (nagyon meleg volt), de ez azért nem enyhítette a problémát. Dél körül álltak meg és 19 órára szabadult fel a sztráda. A rosszban a jó, hogy ez hazafelé úton – amikor már nem volt program -, történt. A gond az is volt, hogy még kb. 550 km volt a szállásig, ahol vacsorával várták volna a csoportot. Beindult a szervezési gépezet. További probléma volt az is, hogy eleinte nem tudtuk mikor fognak elindulni, és így kezdtünk szervezkedni. A következő probléma az volt, hogy a gk vezetőknek max 15 óra munkaidő után 9 óra pihenőt ki kell venni (vezetési törvény). Először azt akartam, hogy itthonról, a közép-olaszországi szállásra a busz tulajdonos küldjön ki 2 új gk-t személyautóval (álltam volna a költségét), de nem volt szabad sofőr. Szóval ezt elvetettük. Amikor végre jelezték a kb. 19 órát indulási időpontnak akkor a következőt találtam ki. A szállodába kb. hajnal fél 4-re fognak érkezni. (kb. 3-ra értek oda), akkor mindenki feküdjön le, ne csináljanak hideg vacsorát (addig az volt az elképzelés). A szálloda engedje, hogy ne 10-kor, hanem 11-kor hagyják el a szobákat. Mindenki tud egy kicsit aludni és tusolni. Fél 12-re csináljanak egy ebédet, mely kb. 1 órát tart és addigra letelik a kötelező pihenő a gk-knak és indulhatnak haza. A reggelit pedig adják oda az útra hidegcsomagnak. Így is történt. A csoport éjfél után egy kicsivel ért Pestre. Gratulálok az utasoknak. Mindenki nagyon megértő és lojális volt.
A másik story is Mikivel történt, a múlt héten. Jött haza a csoport a „Nagy spanyol körútról” Austrian Airlines-szal repülővel. Bécsben átszálláskor közölték velük, hogy elromlott a gépük és így busszal mennek haza Budapestre vagy várnak 7 órát a következő gépre, amelyre nem biztos, hogy felférnek. Természetesen jegyzőkönyv, amit nem akart az AUA képviselő aláírni, majd a kevésbé rossza választva busszal jött haza a csoport. Itt még lesz egy kis birkózás az AUA-val az elmarad szolgáltatás miatt. Amit visszakapunk természetesen 100%-ban átadjuk az utasoknak. Mikor és mennyi lesz? Azt nem tudom.
A lengyelországi csoportunknál pedig egy hölgy leesett a vizes lépcsőn. Korház, fej összevarrás stb. Árpi volt az idegenvezető. Úgy lezongorázta a problémát, hogy a hölgy is maximálisan el lett látva és a csoport programja sem csorbult. (Annyit elárulok, hogy a helyi partner segített az intézésben).
Ez csak egy kis ízelítő az elmúlt hetek terméséből.
A mi szakmánk olyan, mint a hoki kapus tevékenysége. Az embernek mindig ébernek kell lennie, mert soha nem tudja mikor és honnan kap egy váratlan támadást. Azért ez a szépség is benne. Csak már várom, hogy álmomban ne csoportokat indítsak, vagy ne problémákon gondolkodjak, hanem szép lányokról vagy homokos tengerparti napozásról álmodjak.
A jövő héten, kongresszus szervezésről fogok mesélni Önöknek.

Vissza