Gál István, a Proko Travel operatív igazgatójának beszámolója

Egy ideje különösen vonz az arab világ kultúrája, így a legutóbbi utam, Szaúd-Arábia után izgatottan vártam, hogy Marokkót is személyesen megismerjem. Ez az ország egy valóságos olvasztótégely: afrikai gyökerek, arab hagyományok és egy finom európai – főként francia – kultúra él itt együtt, sokszor egészen meglepő módon.

Ha az egy főre vetített GDP-t nézzük, Marokkó Afrika harmadik leggazdagabb országa Dél-Afrika és Algéria után, ugyanakkor a mindennapokban nagyon is érződik a különbség Európához képest. Magyarország gazdasági szintje nagyjából ötszöröse a marokkóinak – és ezt az utazó nem statisztikákból, hanem utcákból, falvakból, emberi sorsokból érti meg igazán.

Érkezés Marrákesbe – első benyomások

Budapestről a Wizz Air közvetlen járatával érkeztünk Marrákesbe, kényelmes menetrenddel, időeltolódás nélkül. Hetente három alkalommal repül a gép (kedd, csütörtök, szombat), az esti érkezés kifejezetten baráti volt.

Szállásunk a Hotel & Ryads Barrière Le Naoura volt, ahol három éjszakát töltöttünk. Ez az ötcsillagos szálloda tökéletes pihenést biztosított, az étkezések színvonalát pedig szeretném különösen kiemelni.

Jardin Majorelle és a város ikonikus arcai

A vasárnapi programunkat az időjárás kissé próbára tette. Nem gondoltam volna, hogy idén először Afrikában fogok fázni, ráadásul jégesőben, de a Jardin Majorelle így is lenyűgöző volt. A Majorelle-kék falak, az egzotikus növények és a kert története méltán teszik Marrákes egyik legnépszerűbb látnivalójává. 

Ezután a Bahia-palota következett: a 19. századi marokkói elit világát bemutató, gazdagon díszített épületegyüttes. A terek, udvarok, csempék és kertek jól érzékeltetik azt az életformát, amely ma már csak ezekben az épületekben él tovább.

A nap egyik legemlékezetesebb pillanata a teraszon elfogyasztott ebéd volt, történetesen jégesőben. A marokkói konyha méltán híres: a tajine-ban készült bárány és marha kihagyhatatlan.

Medina – időutazás a város szívében

A marrákesi medina az UNESCO világörökség része, és valóban olyan, mintha egy másik korszakba csöppennénk vissza. Szűk sikátorok, soukok, kézműves műhelyek, a Koutoubia mecset minaretje, mindez együtt adja a város karakterét. Másnap szabadidőben is volt alkalmam bolyongani, vásárolni, alkudozni. Meglepően jól beszélnek angolul, és egy kis türelemmel valóban minőségi árukra lehet bukkanni.

Essaouira – az Atlanti-óceán nyugalma

Kedden indultunk Essaouirába, az Atlanti-óceán partjára. Az út során szegény falvakon haladtunk keresztül, ahol újra szembesül az ember a statisztikák mögötti valósággal.

Essaouira számomra kifejezetten szerethető város. Nyugodtabb, családiasabb, mint Marrákes. A megerősített óváros szintén világörökségi helyszín, ahol az európai erődépítészet és a marokkói városszerkezet különleges egységet alkot. A halpiac, az óceán parti séták és a kisebb soukok mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez legyen az egyik kedvenc állomásom.

Agafay – sivatagi élmény az Atlasz árnyékában

Szerdán Agafay mellé, a sivatagba utaztunk. A glamping szállás különleges hangulatú, tiszta időben az Atlasz havas csúcsai is feltűnnek a távolban. Itt lehetett választani tevegelés és quadozás között. A csoportos quad lassú volt, ezért néhányan kértünk egy második, „igazi” kört. Számomra ez volt az egész hét legnagyobb élménye: kövek között, dombokon fel-le cikáztunk, a sivatag csendjében, a háttérben az Atlasz vonulataival.

Miért érdemes Marokkót választani?

Marokkó izgalmas, sokszínű és könnyen elérhető úti cél. Afrikai zene és hangulat, arab gasztronómia, színes piacok, kézműves termékek, és egy leheletnyi francia életérzés – mindez mindössze négy órányi repülőútra.

Aki valóban más kultúrával szeretne találkozni, sok élménnyel tér haza.Talán nem elég erős Marokkó ország marketingje, pedig ha valaki újdonságra vágyik, ennél jobb választást nehéz találni ilyen közelségben.