Hogyan jut el egy maréknyi magyar utazási szakember erre a csodás indonéz szigetre? Nos a történet valamikor 2024-ben kezdődött, amikor is Borneo északi tartományának, Sabahnak idegenforgalmi hivatala megkereste a Magyar Utazási Irodák Szövetségét (MUISZ) egy jövőbeli együttműködés reményében. Ez a momentum volt a kezdete egy csodálatos utazás megszervezésének, melynek egyértelmű célja volt, hogy Borneót megismertessék a magyar turisztikai piaccal.

A MUISZ 12 szerencsés utazási irodát választott ki, köztük a Proko Travelt, ahonnan Csorba Klára Product&Sales Manager utazhatott a földi paradicsomba. A következő sorokat olvasva, az ő szemüvegén át mutatja be, miért is érdemes felvenni a bakancslistára Borneót.  

Földünk harmadik legnagyobb szigetén 3 ország osztozik. Északon Sabah és a szomszédos Sarawak tartomány Malajziához tartozik, közéjük ékelődik be Brunei, a maradék területet pedig Indonézia birtokolja. Eljutni erre a távoli tájra csak többszöri átszállással lehetséges. Kis csapatunk Budapest-Shanghaj és Shanghaj-Kota Kinabalu vonalon utazott. Igaz, nem rövid a repülőút, de a következő napok látványa és élményei kárpótlást nyújtottak.

Mi volt az első benyomásom megérkezéskor?  Várakozáson felüli a vendégszeretet, kedvesség és a rengeteg mosoly, ami a maláj embereket jellemzi. Alapfokon szinte mindenki beszél angolul, a szolgáltató szektorban ennél magasabb szinten is tudunk angolul kommunikálni.

Kota Kinabalu városában, ahová mi érkeztünk, színvonalas hotelek várják a turistákat. A vízisportok szerelmesei számos lehetőség közül választhatnak, a golfozók igen komoly pályákat találnak. Az első napon bepillantást kaphattunk a környező szigeteken fekvő hotelek kínálatából, ahová motoros hajóval jutottunk át. A szálláshelyek figyelnek a környezetvédelemre, műanyag palackok helyett vízautomatákból frissülhetünk fel, bio kozmetikai termékek sorakoznak a fürdőszobákban, újrahasznosított csomagolásban. Mivel Ázsia legnagyobb, egybefüggő esőerdeje Borneón található, nagy erőfeszítéseket tesznek a megőrzéséért. Több endemikus, csak itt élő faj védelmét kell segíteni minden egyes intézkedéssel.

Megérkezésünket követő estén Sabah tartomány turisztikai vezetői személyesen is találkoztak a delegációnkkal, a gálavacsorát megelőző köszöntőben hangsúlyozták, nagy reményeket táplálnak a magyar piaccal kapcsolatban, a közeljövőben a látogatószámok növelése a cél, amihez minden segítséget megadnak.

Kota Kinabaluból szárazföldön és repülővel is eljuthatunk az igazi vadonba. Az egész sziget legmagasabb pontja a Mount Kinabalu, 4905 méter magasságával. A kilátóponton elénk táruló látvány önmagáért beszélt. Aki a hegyekben tölt el pár napot, az sétálhat lombkoronasétányon, függőhídon, barangolhat egy orchidea parkban, de ha szerencséje van, találkozhat a Föld legnagyobb ismert virágával, a rafflésiával. Ennek átmérője elérheti az egy métert is, tömege pedig a 15 kg-ot. Virágzása csupán pár napig tart, amikor igen erős, rothadó szagot áraszt, hogy odavonzza a rovarokat, amik beporozzák.  E különleges virág olyannyira része az itteni kultúrának, hogy a maláj bankjegyekre is rákerült.

Sepilokban óriási élmény volt az orángután rehabilitációs központban tett látogatásunk. A vadonból befogott árva vagy sérült állatokat minél kisebb emberi kötődés kialakításával tanítják meg a vadonbéli életre, táplálékszerzésre, majd a program végén visszaengedik őket természetes élőhelyükre. Aki időben érkezik, reggel 10-kor és délután 3-kor láthatja az etetésüket. Közvetlen szomszédságban található egy park, ahol a világ legkisebb medvéjét, a maláj medvét néztük meg természetes közegében. A hegyi esőerdőben tett sétánk során szembesültünk a „dzsungel csendjével”, ezernyi rovar ciripelt, madarak énekeltek, ágak susogtak körülöttünk.

Hetünk második felében Sandakan városába utaztunk, ami mindössze 30 perces repülést jelentett. Itt hajóra szállva 2 nap további kaland várta a csapatunkat. Akik afrikai szafarin vettek már részt, tudják, mit jelent az 5 nagy vadat látni. Borneónak is megvan a maga „Big five” listája. Első a borneói orángután, második a hosszúorrú majom (Proboscis monkey), majd követi a krokodil, a borneói törpe elefánt és az orrszarvú madár. Elmondhatjuk, hogy nagyon szerencsések voltunk, ugyanis mi mind az öt különleges állatot láttuk. A hajóról felkészült túravezetőnk ügyes szemmel szúrta ki, hol kell megállnunk, és már figyelhettük is a fákon ugráló majmokat, a parton falatozó elefánt családot vagy a homokpadkán napozó krokodilt. Leírhatatlan élmény volt mindenki számára.

Ezt fokoztuk azzal, hogy az éjszakát egy folyó parti lodge-ban töltöttük. Autentikus épület, helyi ízek. A vacsoránál a hölgyek és az urak is helyi viseletben, sarongban jelentek meg. A másnapi korai kelés ismét meghozta gyümölcsét. A napfelkeltét követően kishajóval egy mellékágba hajóztunk. Leírhatatlan volt a csend, a fények és az újonnan felfedezett állatok. Itt láttuk az ötödik vadat, az orrszarvú madarat elsuhanni a hajónk felett.   

Sajnos nagyon gyorsan elrepült ez a hét, utolsó napunkon egy nagyon hasznos worskhopon vettünk részt, ahol több tucat helyi szolgáltatóval- szállások, irodák, túraszervezők- tárgyalhattunk. A hét méltó lezárásaként pedig a tengerről nézhettük a naplementét, búcsút intve a szigetnek.

Borneó többet nyújt, mint gondolnánk, mindenképpen látni kell!

Előző Következő