Elhagytuk Banff-et és Calgary felé vettük az irányt. Számomra meglepő volt, Calgary mely téli olimpiát rendezett nem is olyan rég, milyen sík vidéken fekszik. Semmivel sem dombosabb, mint Szeged. Igaz a Sziklás-hegység kezdete kb. 130 km-re van a várostól. Ettől függetlenül a sísánc a város bejáratánál egy mesterséges dombon lett kialakítva.

 

 

Az olimpiai sísánc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idegenvezetőm elvitt a szállodáig, mely teljesen a városközpontban van és utána elköszöntünk egymástól. Ő ment vissza Vancouverbe.

Én bechekkoltam, a szállodába, majd elmentem a város szélén lévő skanzenbe taxival. Nagyon érdekes volt. A kanadai családok házait, berendezési tárgyait lehetett megtekinteni, egy elég nagy területen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon jó volt, hogy szinte minden házban volt valaki, aki bemutatta az épület jellegét, berendezési tárgyait. Több mint 3 órát töltöttem ott.

 

 

XX. sz eleji lakásbelső Kanadában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszaérve Calgaryba, gyalog sétáltam a központban. Van itt is egy nagy torony a városközpontban, de nekem olyan csúnyának tűnt, hogy nem mentem fel  rá. Olyan szempontból nagyon érdekes volt a város, hogy a központ 7 után – pedig teljesen világos volt 10 óráig – kihalt volt.

 

 

Calgary belvárosi utcarészlet függőjárdával

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az áruházak többsége 7-kor zár. Nem tudok mondani olyan magyar nagyvárost, amely annyira kihalt lenne 8 után, mint Calgary. Délután, amikor jöttünk be, nyüzsgött a város. A tájékoztatókban azt írják, hogy az utcák fölött található fedett járdákon a legjobb megtekinteni a várost. Ez biztos igaz, de 8-kor minden feljárót lezárnak, és nem tudsz rajta közlekedni. Én pedig nézelődtem az utcákon és mire fel akartam menni, már nem tudtam. No mindegy, így jártam.

 

Háttérben a Calgary tower tornya

 

Ami számomra nagyon érdekes volt, hogy napközben rengeteg, de szó szerint rengeteg ember futott a parkokban és a város központja közelében lévő folyóparton. Én még nem láttam sehol ennyi sportoló embert. Minden korosztály és minden „súlycsoport”. (Itt is jellemző az az amerikai puhány kövérség, de kevesebb embernél láttam ezt itt Kanadában, mint Amerikában. )

 

Calgary városháza

 

Egyébként szép a belváros, vannak még a XX. század elején épült homokkő épületek. (Volt egy nagy tűzvész és utána csak homokkőből lehetett építeni kb. 1930-ig), és ezeket körbefonják az üvegből készült toronyházak. Szóval szép, de emberek nélkül nem adja meg ezt a hatást, hogy az ember tényleg élvezze.

 

Toronyházak előtt régi homokkő ház

 

Jaj még egy érdekesség. Láttam egy magyar éttermet. Bementem beszélni a tulajokkal, akik mondták, hogy ma mennyi magyar jött be hozzájuk. Biztos azért, mert Calgaryban játszott a Kormorán együttes és sokan átjöttek meghallgatni őket. Mondtam, hogy én a 2 hét alatt nem találkoztam magyarokkal (turistával sem) itt Kanadában.
 

Épülő toronyház Calgaryban esti szürkületben

 

Holnap kora délután irány a repülőtér és amsterdami átszállással jövök haza. Még egy összefoglaló blogot írok Kanadáról, de ez lehet, hogy csak a hétvégén lesz, mert sok az elmaradásom a munkában.