Kolumbia 2. Hacienda és kávé

2015.11.19.

Következő napon elhagytuk Bogotát a fővárost, és elmentünk egy érdekes helyre. Egy hatalmas sóbányát, melynek kitermelését beszüntették, átalakítottak  egy sótemplommá. Több km hosszú alagútrendszerben lehet sétálni. Különböző időszakonként egy-egy kiszögelés, terem lett kialakítva, ahol sóból keresztet emeltek. (A képre kattintva a képet fel lehet nagyítani).
 
Sótemplom
Sótemplom
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ezeket különböző – esetenként váltakozó színekkel - ki is emelték. Középen pedig egy hatalmas terem van, mely kb. 40 m magas, és ott van a főtemplom. Nagyon érdekes volt.
 
Zipaquirena faerkélyes házai
Zipaquirena faerkélyes házai
 
 
Megtekintettük a sótemplom közelében lévő települést, Zipaquirenat. Itt is láthattunk jellegzetes faerkélyes épületeket. Kicsit bepillantottunk a kolumbiai kisvárosok életébe.
 
Jellegzetes kisvárosi utcakép
Jellegzetes kisvárosi utcakép
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Folytattuk utunkat repülővel a kávéháromszögbe. Gondolom, nem mondok újdonságot Önöknek azzal, hogy Kolumbia a világ egyik meghatározó kávétermesztője. Ez az ország középső részén található, itt kevésbé magasak a hegyekl. Erre a vidékre utaztunk el. Egy haciendában lettünk elszállásolva.
 
Ez volt a kilátásunk (kávé és banán ültetvény) az étteremből
Ez volt a kilátásunk (kávé és banán ültetvény) az étteremből
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Magyarul ezt úgy fogalmazhatnám,hogy egy tanyán, farmon. A szállás tulajdonos egy kávéültetvényes volt, aki a kávé és a banán ültetvényei mellé egy szállodát is kialakított. A fából, bambuszból… emelt egyszintes épületben lett a komfortos, de egyszerűbb kialakítású szálláshely. Ennek nem is az a célja, hogy luxus körülmények közt legyünk, hanem az, hogy a természetben hangulatos körülmények közt.
 
A hacienda szálláshelyei
A hacienda szálláshelyei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az étterem kilátása a kávé, banán ültetvényre nézett. Reggelente – kicsit túl korán – kakas és kecske hangokra ébredtünk. Lehetett tehenet fejni, bemutatták a kávészedés, válogatás, pörkölés módszereit, sőt egy canopy pályát is kialakítottak a kávéültetvények fölé.
 
Hát, ha ebből kellene megélnem nemcsak éhen, hanem szomjan is pusztulnék
Hát, ha ebből kellene megélnem nemcsak éhen, hanem szomjan is pusztulnék
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ha valaki nem tudná mi a canopy, azoknak elmondanám: drótkötélpálya, melyen 20 – 30 m magasban lehet A pontból B pontba átcsúszni. Mindenki kap speciális karabinert, semmi motor csupán a magasabb helyről csúszunk az alacsonyabbra. 7 szakasz volt és összesen kb. 2,5 km. Mindenki nagyon élvezte.
 
szelfi a canopy pályán csúszás közben
szelfi a canopy pályán csúszás közben
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kirándultunk is a környéken. A legnagyobb élmény a Cocora völgybe történő kirándulásunk volt. Ide egy dzsippen vittek bennünket, melyen lehetett állni is és így jobban élveztük az utazást, mert tökéletesen láttuk a tájat. Ez egy nagyon látványos vidék.
 
Ilyen dzsippen utaztunk
Ilyen dzsippen utaztunk
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A viasz pálmák, melyekhez kettőt mi is ültettünk, ékesítik a területet. Ezek a fajta pálmák nagyon magasak és egyenesek. Nem túl sűrűn  ültetik őket, de a tájon végigtekintve különleges képet adnak.
 
Mesés táj viaszpálmákkal
Mesés táj viaszpálmákkal
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Itt egy gyalogtúrát is tettünk, mely során le tudtam fényképezni egy tukán madarat. Igaz nagyon magasan volt, így nem túl éles a kép, de beteszem a blogba. Dél - Amerikában egyébként két kedvenc madaram van, a tukán és a kolibri.
 
A tukán nagyon színes madár de itt nem látszik jól
A tukán nagyon színes madár de itt nem látszik jól
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egyik szálloda parkjában a kolibrit – melyet nagyon nehéz lefényképezni – is sikerült lekapnom.
 
Szerencsém volt egy pillanatra leszállt a kolibri
Szerencsém volt egy pillanatra leszállt a kolibri
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A kirándulásunk során többször kínáltak bennünket kávéval, cappuccinoval. Ehhez egy dolgot kell megjegyeznem: én nem szeretem sem a kávét sem a cappuccinot. Így is ittam kb. 3 alkalommal, ennyi kávét az utóbbi 3 évben összesen nem ittam, de itt ki kellett próbálnom. Csupán egy baj volt vele, hogy nem tudtam mihez hasonlítani. Szóval ne kérdezzék tőlem, hogy finom-e a kolumbiai kávé.
 
cappuccino díszítéssel
cappuccino díszítéssel
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Három éjszakát töltöttünk – nagyon kellemes körülmények közt - a haciendán, majd bogotai átszállással Cartagenába utaztunk, mely a világörökség része. Hogy miért, arról majd a következő blogbejegyzésemben fogok szólni.
 
kávéültetvény. A piros bogyók a jók
kávéültetvény. A piros bogyók a jók
 
 

Vissza