Blog
Kolumbia 2. Hacienda és kávé
2015.11.19.
Következő napon elhagytuk Bogotát a fővárost, és elmentünk egy érdekes helyre. Egy hatalmas sóbányát, melynek kitermelését beszüntették, átalakítottak egy sótemplommá. Több km hosszú alagútrendszerben lehet sétálni. Különböző időszakonként egy-egy kiszögelés, terem lett kialakítva, ahol sóból keresztet emeltek. (A képre kattintva a képet fel lehet nagyítani).
 |
| Sótemplom |
Ezeket különböző – esetenként váltakozó színekkel - ki is emelték. Középen pedig egy hatalmas terem van, mely kb. 40 m magas, és ott van a főtemplom. Nagyon érdekes volt.
 |
| Zipaquirena faerkélyes házai |
Megtekintettük a sótemplom közelében lévő települést, Zipaquirenat. Itt is láthattunk jellegzetes faerkélyes épületeket. Kicsit bepillantottunk a kolumbiai kisvárosok életébe.
 |
| Jellegzetes kisvárosi utcakép |
Folytattuk utunkat repülővel a kávéháromszögbe. Gondolom, nem mondok újdonságot Önöknek azzal, hogy Kolumbia a világ egyik meghatározó kávétermesztője. Ez az ország középső részén található, itt kevésbé magasak a hegyekl. Erre a vidékre utaztunk el. Egy haciendában lettünk elszállásolva.
 |
| Ez volt a kilátásunk (kávé és banán ültetvény) az étteremből |
Magyarul ezt úgy fogalmazhatnám,hogy egy tanyán, farmon. A szállás tulajdonos egy kávéültetvényes volt, aki a kávé és a banán ültetvényei mellé egy szállodát is kialakított. A fából, bambuszból… emelt egyszintes épületben lett a komfortos, de egyszerűbb kialakítású szálláshely. Ennek nem is az a célja, hogy luxus körülmények közt legyünk, hanem az, hogy a természetben hangulatos körülmények közt.
 |
| A hacienda szálláshelyei |
Az étterem kilátása a kávé, banán ültetvényre nézett. Reggelente – kicsit túl korán – kakas és kecske hangokra ébredtünk. Lehetett tehenet fejni, bemutatták a kávészedés, válogatás, pörkölés módszereit, sőt egy canopy pályát is kialakítottak a kávéültetvények fölé.
 |
| Hát, ha ebből kellene megélnem nemcsak éhen, hanem szomjan is pusztulnék |
Ha valaki nem tudná mi a canopy, azoknak elmondanám: drótkötélpálya, melyen 20 – 30 m magasban lehet A pontból B pontba átcsúszni. Mindenki kap speciális karabinert, semmi motor csupán a magasabb helyről csúszunk az alacsonyabbra. 7 szakasz volt és összesen kb. 2,5 km. Mindenki nagyon élvezte.
 |
| szelfi a canopy pályán csúszás közben |
Kirándultunk is a környéken. A legnagyobb élmény a Cocora völgybe történő kirándulásunk volt. Ide egy dzsippen vittek bennünket, melyen lehetett állni is és így jobban élveztük az utazást, mert tökéletesen láttuk a tájat. Ez egy nagyon látványos vidék.
 |
| Ilyen dzsippen utaztunk |
A viasz pálmák, melyekhez kettőt mi is ültettünk, ékesítik a területet. Ezek a fajta pálmák nagyon magasak és egyenesek. Nem túl sűrűn ültetik őket, de a tájon végigtekintve különleges képet adnak.
 |
| Mesés táj viaszpálmákkal |
Itt egy gyalogtúrát is tettünk, mely során le tudtam fényképezni egy tukán madarat. Igaz nagyon magasan volt, így nem túl éles a kép, de beteszem a blogba. Dél - Amerikában egyébként két kedvenc madaram van, a tukán és a kolibri.
 |
| A tukán nagyon színes madár de itt nem látszik jól |
Egyik szálloda parkjában a kolibrit – melyet nagyon nehéz lefényképezni – is sikerült lekapnom.
 |
| Szerencsém volt egy pillanatra leszállt a kolibri |
A kirándulásunk során többször kínáltak bennünket kávéval, cappuccinoval. Ehhez egy dolgot kell megjegyeznem: én nem szeretem sem a kávét sem a cappuccinot. Így is ittam kb. 3 alkalommal, ennyi kávét az utóbbi 3 évben összesen nem ittam, de itt ki kellett próbálnom. Csupán egy baj volt vele, hogy nem tudtam mihez hasonlítani. Szóval ne kérdezzék tőlem, hogy finom-e a kolumbiai kávé.
 |
| cappuccino díszítéssel |
Három éjszakát töltöttünk – nagyon kellemes körülmények közt - a haciendán, majd bogotai átszállással Cartagenába utaztunk, mely a világörökség része. Hogy miért, arról majd a következő blogbejegyzésemben fogok szólni.
 |
| kávéültetvény. A piros bogyók a jók |