Blog

Nagyon tartalmas napunk volt ma Monteverdeben. Először elmentünk a felhőerdőbe. Így hívják ezt az erdőséget. Itt szinte csak növények voltak, néhány madarat láttunk, de elsősorban a növényvilágot  mutatta be, az idegenvezetőnk. Néhány érdekesség. Az erdei séta nagy része 15 – 20 – 30 m magasra felépített függőhidak segítségével történt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatalmas költség lehetett, de fantasztikus élmény a fák felső lombkoronáiról körbetekinteni a vidéken.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint tegnap említettem elég hűvös volt a este. Túl sokat nem javult a helyzet reggelre, talán csak annyit, hogy nem volt oly erős a szél, de az eső szemetelt. Így mentünk fel a közeli hegyen lévő függőhidas parkba. Ami érdekes, hogy ez azért „felhőerdő”, mert az erdő az év nagy részében felhőben van. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a K felől érkező felhők beleütköznek a hegy oldalába és kicsapódik a vizes pára a vidékre. Eső elég kevés esik erre felé, de a felhők miatt állandóan nedves a levegő, mintha szitálna az eső. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fák törzsei telis-tele voltak növényekkel, melyek nem élősködőek, hanem a nagy fákra települve próbálnak a világosság felé törni. Szinte minden fát vastag moha réteg fed. Két órát sétáltunk itt.

Ezt követően egy canupy park csúszásain vettünk részt. A canupy azt jelenti, hogy drótkötéllel összekötnek 30 – 350 m –re lévő fákat, melyek közt 15- 25 m magasságban lebegve átcsúszunk. Kapunk sisakot, karabinerrel biztosítanak minden kötélen csúszó vendéget. 

 

 

Ilyen volt a csúszás (nem saját felvétel)

 

 

 

Ebből 15 db csúszás volt a leghosszabb közel 1 km-es volt (!). Eleinte többen féltek ilyen magasságban lebegve viszonylag gyorsan csúszkálni a fák között, de a vége felé már mindenki élvezte. Ami bántó volt, hogy állandó szitáló esőben és ködben csúsztunk. Ha jó, napsütéses idő lett volna, akkor csúszás közben a fák fölött, között haladva sokkal többet láthattunk volna a tájból. No mindegy, így is nagy élmény volt.

 

Egy fa a magasból

Kb. fél 3 felé jöttünk le ködbe burkolódzó hegyről és alig haladtunk 10 percet már sütött is a Nap. Még egy program várt ránk. Egy másik erdőben (ez lombhullató volt) mentünk el libegőzni. Ez is egy 2,5 órás program volt. Mint a 2 üléses sífelvonó, olyan ülőkébe ültünk be kettesével és mentünk körbe egy erdőben picit gyorsabban mint ahogy az ember gyalogol.
 

Ilyen ülőkében haladtunk körbe

Ez az ülőke kb. 2- 3 m magasságban haladt. Volt rajta egy indító és egy megállító gomb. Ha valami érdekeset láttunk, vagy az előttünk lévő valami miatt nem haladt, akkor megállítottuk a saját székünket és nézelődtünk. Láttunk majmokat, szép madarakat, mérges kígyót, menyét nagyságú itt honos rágcsálót és szép növényzetet.
 

Egy mérges kígyó

 

Nagyon élveztük, hogy ezt a programot végre már napsütésben tudtuk megcsinálni.  18 óra körül értünk vissza a szállodába, ahol egy kis úszás, jacuzzi, vacsora, majd blogírás. Most fél 11 körül a tartalmas nap után nem mondom, hogy nem vagyok álmos, de még teszek be képeket a mai napi leírásomhoz, hogy át tudjam adni élményeimet Önöknek.

 

Costa Rica-i tájkép a libegőről

Holnap megyünk a Csendes-óceán partra fürdeni, napozni. Azért odaérkezésünk előtt egy kis programot teszünk még bele a napba. Hogy mik voltak ezek, azt megtudhatják ha olvassák holnapi blogomat.
 

A mai nap topképe : repülő kolibri