Nyitólap  /  Blog  /  Amerika  /  Tortugoero 2.

Tortugoero 2.

2013.03.02.

 
Tudják milyen szakadó esőben 2 órát motorcsónakozni? Na, azt nehéz elmondani. Mondanám, hogy ki kell próbálni, de nem akarok rosszat Önöknek. A kis csapat hellyel-közzel felkészült az esőre, de nem erre. Nem akarom untatni Önöket, legyen elég annyi ebből, hogy nem volt élvezetes és a látvány sem volt az igazi, ellenben mindenki a rajta lévő cuccot min. 2 napig szárítgathatja.
Ilyen csónakok voltak  és a táj

















Délelőtt gyalogosan folytattuk a környék megismerését. Csodálatos volt. Láttunk vadon lajhárt, iguánát és rengeteg szép növényt.
Tukán madár a szálloda kertjében


















A közelben kialakítottak egy lepkeházat, egy teknőskertet, egy békaházat.


 
A vállamon lévő lepke kitárt szárnyakkal 













 
Lepkeházban





















Mind nagyon színvonalas volt. Több mint 2 órát sétáltunk és nézelődtünk.
 
Részlet a dzsungel növényeiből 

















Érdekes, hogy itt sötét a homok, olyasmi, mint a Kanári-szigeteken, valószínűleg a vulkánias jelleg miatt.
Csak úgy mellékesen, most este (helyi idő szerint 7 órakor) írom a blogomat és hallom a tenger hullámzását, morajlását, mivel kb. 30 m-re van a szobámtól Ugye sajnálnak, hogy ilyen zajban kell írnom. Ha nem sajnálnak, akkor kívánom, hogy Önök is éljék át ezt a „szenvedést”. Na, jó, akik sajnálnak azok úgy érjék ezt át, hogy ők ne 30 m-re hanem 32 m-re legyenek a hullámzó tengertől.

 
 
Karib-tenger a szállodánknál

















Délután ismét csónakázás, ugyanolyan nyitott ladikkal, mint reggel. Az idő borult. Na mi lesz ha megint bőrig ázik a csoport, hogy tudom ezt nekik pozitívan „eladni”? Az igazat megvallva izgultam. Kedves olvasó nehogy azt gondolják, hogy az idegenvezetőnek tök mindegy milyen az idő. Ő legalább annyira izgul és akarja a jó időt, mint az utasok. Bocsánat a kifejezésért, de sokkal könnyebben kezelhetőek az utasok, ha mindent láttak és jó felvételeket tudtak csinálni mintha bőrig ázva rossz fényviszonyú képeket készítve fejezik be a napot. E tekintetben teljesen mindegy, hogy Rómában, vagy egy hegyen vagy Costa Ricában van a csoport. Az idegenvezető azért dolgozik, mert szeret örömet okozni az embereknek. Aki a napidíjért idegenvezető az soha nem lesz jó és mindig szenvedni fog és soha nem fogják szeretni az utasok. (Bocsánat a kis kitérőért.)
 
Ilyen volt a dzsungelben a látvány

















Nem ragozom tovább, csodálatos délutánunk volt. Igaz felhős volt az idő, de a látvány káprázatos volt. Nehéz leírni, hogy mit láttunk. Mert ha azt mondom, különleges madarakat 2-10 m-re, majmokat, iguánát és sok növényt, az semmit nem ad vissza az élményből. Képzeljék el, hogy egy motorcsónakban ülnek, mely nagyon-nagyon lassan, szinte hangtalanul halad egy keskeny folyón (itt lagunában) és köröttünk az érintetlen természet. A fák szinte alagutat formálnak, a madarak és időnként a majmok, békák „zajonganak”.
 
Baziliskus a hajókirándulásról

















Az embert olyan nyugalom és meghittség fogja itt el, hogy azt nem tudom elmondani. Ha órákig csak nézelődne szinte egy helyben az ember, az sem lenne unalmas. Maximálisan kárpótolt bennünket ez a délután a reggeli szenvedésért. Itt Costa Ricán, ezen a vidéken kb. egy 40 x 20 km-es területen csupa csatorna és az érintetlen természet. Ha valaki szereti ezt a látványt és élményt, na annak való Costa Rica. Ha valaki a művészetért, a városokért rajong, annak nem ajánlom.
 
Fáklyavirág
















Összegezve, csodálatos napunk volt és még több mint egy hetet töltünk ebben az egyedülálló országban. Mi lesz még? Én is várom. Ha érdekli Önöket, akkor olvassák továbbra is.

 
Costa Rica jelképe  a piros szemű levelibéka

 

Vissza