Reggel elindultunk a Chitwan Nemzeti Parkba. A távolság 160 km. Ezt röpke 5 óra alatt meg is tettük. A forgalom egyszerűen tragikus és elképesztő.

Képzeljenek el egy nagyon szűk 2 sávos utat, melynek a minősége olyan, mint otthon a legelhanyagoltabb mellékút. Nos ezen közlekedik sűrű sorban teherautó és busz. Nem véletlenül említem csak ezt a kettőt.

Ezen a keskeny úton el lehet képzelni, hogy ezek a járművek hogy férnek el egymás mellett, vagy inkább ne is képzeljék el. Időnként fogalmunk sem volt, hogy miként fért el a 2 jármű egymás mellett. Nos ehhez tegyük hozzá, hogy csupa hegy-völgy. Mindenki előzi a másikat, mely 25-tel megy, de a buszunk 30-al. Az a jó, hogy ha kanyarba is előznek, akkor is olyan lassan megy mindenki, hogy így meg tudják úszni a balesetet. Igaz időnként olyan fékezések voltak, hogy azt hittem lefejelem az előttem lévő ülést.

Szóval ilyen könnyű úton elértük a Chitwan Nemzeti Parkot, Ez az ország Déli részén van.

Itt egy szigeten volt a szállásunk. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy kérték, hogy egy kézipoggyászt hozzunk csupán magunkkal 3 éjszakára.

Nos hölgyeim, de uraim is ki lehet próbálni. Mit tegyen be az ember egy kézipoggyászba. Én 4 alsónadrág, 4 zokni, 2 ing, 2 póló, 1 papucs és tisztasági szerek mellett döntöttem. Jaj, el ne felejtsem az itteni legfontosabb útitársam a Strohrumot. Na az jött. Nadrág - farmer, ami rajtam, cipő, ami rajtam.

Nos így mentünk el Chitwanba.

Megérkezésünk előtt már tudtuk, hogy egy folyó által körbezárt szigeten leszünk, ahogy 6 - 9:30-ig van villany, melegvíz szintén csak este 6:30 - 7:30-ig. A szállásunkról annyit, hogy az 1 *-ot haveri alapon talán megütötte. A WC és tusoló elméletileg volt a szobában, de öblítésnél vödörrel rá kellett segíteni, a tusvíz pedig a fa épület mögé folyt ki kb. 2 m-re. Különálló kis fa bungalók voltak nádtetővel. Ez majd még érdekes lesz a mesém során.