Jól tippelt az egyik hozzászóló, a Chitwan Nemzeti Parkba utaztunk. Itt töltöttünk 3 éjszakát.

Mint leírtam, a körülmények eléggé nomádok voltak. Félnapos programokon vettünk részt.

Először egy elefánt safarin voltunk, ez volt a legtutibb. Kb. 3 órát töltöttünk elefántháton. Kambodzsában már ültem elefántháton, de az csak 20 perc volt. Igaz az annyival kényelmesebb volt, hogy csupán ketten ültünk rajta. Most 4-en utaztunk. Egy nagyobb székszerű építményen 2-2 fő egymással háttal, és elől az elefánt tetején (szőrén megülve) a hajtónk. A csapat 4 elefántra lett leosztva. Mindenki külön-külön úton indult el. Nekünk volt a legnagyobb szerencsénk. Mi láttunk fekete medvét kb. 30 m-ről, őzet kb. 10 m-ről, 3 vaddisznót kb. 20 m-ről és a legnagyobb attrakció az orrszarvú volt. Ezt először kb. 50 m-ről, majd közelebb mentünk. Szinte üldöztük és közben a hajtónk kurjongatott a többi hajtónak, hogy merre jöjjenek. Ebben csak az volt a baj, hogy míg addig ösvényeken mentünk, amikor üldöztük az orrszarvút, akkor tökön, paszulyon keresztül. 

Hol a fejünket vertük be egy faágba, hol a lábunkat karistolta meg egy ág. Amennyire lehetett ügyes volt a hajtónk, de azért helyenként nagyon sűrű volt a bozót. Amikor legközelebb volt az orrszarvú, akkor kb. 15 m-re lehetett. Így elefánthátról könnyű volt, nem féltünk. Aki még nem utazott elefántháton annak azt mondom ez olyan mint ha kis csónakban ülnénk egy hullámzó vízen illetve amikor alattunk egy ló billeg. No ezt a kettőt kell összeadni, ilyen az elefánthát. Mindez mellett mindenki élvezte, de a többség nem bánta, hogy vége lett. Messze mi láttuk a legtöbb állatot.

Másnap reggel gyalogos nyomkövetés volt. Láttunk néhány nyomot, de 1 páván kívül mást nem. Ebéd után elefántfürdetés volt a folyóban.

Élvezetes volt. Én is megsimogattam az egyiket. Erről is készült kép, hazaérkezés után feltöltöm. Volt aki felült az elefánt hátára. Az kellemesen lefröcskölte. Engem ez azért sem vonzott, mert az egyik elefánt azzal kezdte, hogy elől-hátul ürített, amikor belépett a folyóba. Nos ez, különösen a szárazabb egység lassan haladt lefelé a folyón. Nos ez a tartalom kevésbé vonzott. Ettől függetlenül nagyon aranyosak voltak.

Délután ismét egy gyalogos kirándulás következett a szigeten, melynek a végén csónakokkal hoztak vissza bennünket. A séta során kb. 100 m-ről láttunk először 1 majd 3 krokodilt. Ezek is abban a folyóban éltek, mely a táborunk előtt folyt, csak kb. 800 m-rel feljebb. A gyalogos séta során is láttunk orrszarvút, kb. 80 m-ről. A sétavezetőnk ekkor idegesebb volt, de rövid farkasszem nézés után az orrszarvú elballagott.

Következő nap volt egy jeep túra. Ekkor 2 majd 1 orrszarvút, pávát és őzeket láttunk. Ez egyébként egy volt katonai teherautó tetején utazva történt. A kb. 3 óra alatt jót beszélgettünk egymás közt és kb. 10 percet nézegettünk. Ez kicsit unalmas volt.

Összegezve milyen is volt a Chitwan Nemzeti Park?

Érdekes.

A látnivalók ütősek, jók voltak, még akkor is vagy talán azért is, mert nem láttunk tigrist, de a szállás az nagyon gáz volt. Állítólag az idei év után lebontják az egészet, mert nem szabad Nemzeti Park területén épületet, tábort üzemeltetni. A bungalók gyenge színvonalát fokozta, hogy többen találkoztak patkánnyal. A legdúrvább az volt, amikor vacsora közben a tetőről az egyik asztalra pottyant egy. Még szerencse, hogy nem lányok voltak annál az asztalnál. Tudom, hogy ezt nem lehet ilyen helyen kizárni és kivédeni, de egy városi leánynak, vagy srácnak azért ez kicsit sok.

A Chitwan Nemzeti Park után irány közép Nepál, a túrázók fellegvára, Pokhara. Legközelebb erről írok.