Számomra is meglepő, hogy egy nem egész 300 éves városról van szó. Rahjastan tartomány székhelyén Jarpurban most több mint 3 millióan laknak. Jai Singh II Maharadzsa határozta el, hogy egy várfallal védhető új palotát épített ezen a helyen. Ennek az emlékei az egyik legszebb látványosságok Jarpurban. Az épület stílusát tekintve nem különbözött jelentősen például a Fatehpur Sikri-ben látottaktól.

Ami érdekes és különleges, az, hogy a belépőben benne van az, hogy elefántháton megyünk fel a palotához. Ültünk már tavaly is elefántháton, de érdekes volt ismét felülni elefántra. Milyen utazni rajta? Érdekes, hol erre, hol arra dülöngél az ember. Nem véletlenül van egy keret a csípőnél (lásd fotó) mely nem engedi, hogy lezúgjon az ember. Azért nem vágyok arra, hogy több órát töltsek el elefántháton.

A palota megtekintésére kb. 2 órát töltöttünk. Nem hiszem, hogy az lenne itt a feladat, hogy leírjam, hogy ott mit láttunk. Ennek a blognak inkább a hangulat átadása és egy kis úti beszámoló a célja érdekességekkel, személyes véleménnyel, tapasztalattal kiegészítve.

 

Az talán érdekes lehet, hogy itt végre láttunk „kígyóbűvölőt”. A kobra elég nyugodt volt. Bence félve de azért megsimogatta.

 

Lejőve a városból fotószünetet tartottunk a vízi palotánál. Ez egy tóban van. Nem úgy épült, de később egy tó alakult ki körötte a hegyekből lezúduló csapadék által. A legújabb tervek szerint szállodává akarják átalakítani. Jelenlegi megközelíthetősége csak csónakon keresztül lehet. Nem tudom akkor, hogy fogják megoldani.

A belvárosban is megálltunk és megtekintettük a mostani maharadzsa palotáját. Az itt lévő múzeum az ő üzemeltetésében van.  Az ősök ruháit és régi fegyvereket lehetett itt megtekinteni és maga az épület is érdekes volt.

Ami még érdekes és látványos a belvárosban található egy Napóra Múzeum. Furcsán hangzik, de kb. 25 napórát lehetett megtekinteni. Volt amelyik kb. 20 m magas építmény, és Napóra. Ez is az egyik maharadzsa ötlete volt a XVIII. sz-ban.  Hát jobb, mint ha öldökölt volna…

Természetesen ezt is követte (volna) vásárlási „lehetőség”, de nem éltünk az alkalommal. NEM ezért  jöttem Indiába. Természetesen az ember vesz ajándékot a szeretteinek, de én nem úgy vagyok, hogy vegyünk valamit, mert itt ennyivel olcsóbb. Így is „rám sóztak” a látnivalóknál az ember mellett „levakarhatatlanul” halkadó árusok néhány felesleges emléktárgyat, de mindegy ez benne van a kalapban, de hogy szőnyeget, ékszert, márványtárgyat vagy textil terméket vásároljak, ez nem az én világom.

Lassan közeledik az indiai túránk vége, ezért kezdem összefoglalni a dolgokat. Ha a vásárlásról beszéltem, akkor ezt a témát folytatom. Ha valaki olcsón szeretne vásárolni, akkor ne jöjjön Indiába. Nem mondom azt, hogy drága, de a jó minőség itt sem olcsó. Annyi, hogy itt több a bóvli és ebből következő olcsóság, mint odahaza. A minőségi termékek kb. 20 -25%-al olcsóbbak (ha sikerül a sok bóvli közt megtalálni) mint otthon, de ide a látnivalókért jöjjenek nem a vásárlásért.

Holnap megyünk vissza Delhibe és holnap után hajnalban elhagyjuk Indiát. Következő blogomban folytatom India összefoglalását.