Nepál összefoglaló 1.
2011.03.05.
Összefoglalom és saját képekkel illusztrálom a nepáli kirándulásomat különböző témán keresztül.
Ország: Területe másfélszer nagyobb, mint Magyarország. El lehet képzelni, ha ezen a viszonylag kis területen található több 8.000 m-es csúcs, és mi általában 1000 m magasságban voltunk, milyen szintkülönbségek vannak az országban.
Lakosság: kb. 3 x nagyobb lélekszámú, mint kis hazánk. Az emberek nagyon egyszerű, mondhatnám azt, hogy többségében primitív körülmények közt él. Most kezdik az oktatást fejleszteni, de még mindig nem kötelező az iskolába járás. Majd az 50% analfabéta az országban. Különleges betűkkel és számokkal írnak. A nálunk használatos arab számokat sokan nem ismerik. Érdekes volt, amikor a repülőgépen keresték a helyüket. Soknak segíteni kellett, mert nem tudta beazonosítani a jegyen és a szék felett látható betűt és számot. Mindemellett nagyon sokat beszélnek valamilyen szinten angolul. Mindenki nagyon kedves segítőkész. Mosolyognak, kevés a kéregető, inkább valamit rád akarnak sózni, hogy abból legyen bevétele.
Városok: A kisebb városok, különösen Pokhara viszonylag tiszta és egész elfogadható házak vannak benne. Szinte sehol nincs közvilágítás. Vannak lámpák az utak mentén, de olyan szegény az ország, hogy nem működtetik, pedig ha ráállnának a vízierőművekre, akkor a sok nagy esésű folyót ki tudnák használni energiatermelésre. Az ősi városokra próbálnak mostanában figyelni, mert a túrizmusban nagyon bíznak, mint bevételi forrásban (2011a túrizmus éve Nepálban), de felgyülemlett szemét eltávolítása és az épületek karbantartása pénz és szemléletváltás függvénye. Egyik sem egyszerű. Érdekes az időeltolódás 5 óra 45 perc (??!!).
Árak: A turisták által használt helyeken, éttermekben, szállodákban viszonylag magasak. Pl. a sör 6-700 Ft/ üveg, igaz 6 dl. Üdítő kb. 3 - 400 Ft/ 3 dl. A kézműves termékek boltokban, utcán jó minőségük és olcsók (alkudozás után), de tudják ezek 80 % az amit az ember megvesz ajándéknak, vagy magának, mert olcsó, de mocskosul nincs rá idehaza szüksége. A pénzek 10 rupiától papír és piszkosul elhasználtak, kopottak, gyűröttek.
Lakosság: kb. 3 x nagyobb lélekszámú, mint kis hazánk. Az emberek nagyon egyszerű, mondhatnám azt, hogy többségében primitív körülmények közt él. Most kezdik az oktatást fejleszteni, de még mindig nem kötelező az iskolába járás. Majd az 50% analfabéta az országban. Különleges betűkkel és számokkal írnak. A nálunk használatos arab számokat sokan nem ismerik. Érdekes volt, amikor a repülőgépen keresték a helyüket. Soknak segíteni kellett, mert nem tudta beazonosítani a jegyen és a szék felett látható betűt és számot. Mindemellett nagyon sokat beszélnek valamilyen szinten angolul. Mindenki nagyon kedves segítőkész. Mosolyognak, kevés a kéregető, inkább valamit rád akarnak sózni, hogy abból legyen bevétele.
Rengetegen mennek valahova nagy csomagokkal. De ez alatt félembernyi nagyságú csomagot képzeljenek el! Vannak ezenkívül a „trogerek”, akik a homlokukra erősített pánttal a hátukon visznek irdatlan csomagokat, súlyokat. Sok esetben nők is nemcsak férfiak. Rengetegen árulnak valamit. Többségükben kézműves terméket ill. ruhaneműt (kendőt, sálat, anyagot). Mindig lehet alkudni. Esetenként harmadára, de van, hogy csak a felére. Fizetés nepáli rupiában, vagy USD-ben (70 rupia = 1 USD) esetleg €-ban (csak papír).
Városok: A kisebb városok, különösen Pokhara viszonylag tiszta és egész elfogadható házak vannak benne. Szinte sehol nincs közvilágítás. Vannak lámpák az utak mentén, de olyan szegény az ország, hogy nem működtetik, pedig ha ráállnának a vízierőművekre, akkor a sok nagy esésű folyót ki tudnák használni energiatermelésre. Az ősi városokra próbálnak mostanában figyelni, mert a túrizmusban nagyon bíznak, mint bevételi forrásban (2011a túrizmus éve Nepálban), de felgyülemlett szemét eltávolítása és az épületek karbantartása pénz és szemléletváltás függvénye. Egyik sem egyszerű. Érdekes az időeltolódás 5 óra 45 perc (??!!).
Árak: A turisták által használt helyeken, éttermekben, szállodákban viszonylag magasak. Pl. a sör 6-700 Ft/ üveg, igaz 6 dl. Üdítő kb. 3 - 400 Ft/ 3 dl. A kézműves termékek boltokban, utcán jó minőségük és olcsók (alkudozás után), de tudják ezek 80 % az amit az ember megvesz ajándéknak, vagy magának, mert olcsó, de mocskosul nincs rá idehaza szüksége. A pénzek 10 rupiától papír és piszkosul elhasználtak, kopottak, gyűröttek.