Tashkent

2013.06.24.

A mai napra – az utolsó napra – Tashkent maradt. Csodálkoztam, amikor a programot olvastam, hogy csak fél nap maradt a fővárosra. Most a program után azt kell mondanom, hogy elég volt.
Valahol az emlékeim mélyén rémlik, hogy nagy földrengés volt valamikor Tashkentben, de hogy mikor, arra már nem emlékeztem. Nos, ez a nagy földrengés 1966. április 23-án hajnali 5:23-kor volt. Az erőssége 8,5 volt, ami nagyon magas. Ekkor a város épületeinek 90 % összedőlt.
 
Földrengés emlékmű Tashkentben
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ez még az orosz időben volt (1991. szept. 01-én lett független Üzbegisztán). Miért érdekes ez? Egyrészt azért, mert szovjet pénzből, de szovjet elképzelések szerint lett újjáépítve a város. Régi műemléke szinte nem maradt. Mi egy medreszt néztünk meg a régebbi időkből (újjáépítették), de haladjunk sorban.
 
Zenepalota
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Reggel 9:30-kor gyalogosan kezdtük a városnézést. A szállodánkkal szemben van ez a zenepalota, melyet a japánok újítanak fel már 2 éve, de már a vége felé tartanak. Feltűnő volt, hogy a belváros fő vásárló és sétáló utcáján Broadway-n ember nem volt az utcán.
Broadway vasárnap 10 órakor
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Elmentünk egy régi szép épület mellett, melyben ma a Külügyminisztérium található.
 
Külügyminisztérium Tashkentben
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Továbbhaladva a város egyik legfontosabb terére érkeztünk. Itt több minisztérium és a Parlament felsőháza található. Kb. 80 m-nél nem lehetett közelebb menni.
Parlament felsőháza. A bal oldal egy szökőkút miatt homályos
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Továbbhaladva Üzbegisztán függetlenségét és a Föld anyját ábrázoló emlékművet érintettünk. Ez is, mint szinte minden eddigi épület, utca a monumentalitás jegyében épült. Olyan amilyen a szovjet időkben a nagyobb városokat jellemezték.
Üzbegisztán függetlenségi emlékműve
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Metróval mentünk el a helyi piacra. Ez elsődlegesen zöldség- és gyümölcspiac volt, de ahogy nálunk is van már jó néhány piac esetén, vannak már olyan részek is, ahol gyengébb minőségű ruhaneműt, cipőt, gyerekjátékot árulnak. Gondolom nem kell utalnom ezen termékek keletkezési helyére… No olyan is a minőség…
A gyümölcspiac nagy választéka
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A piacon főztek is. Nem vagyok – nagyon – finnyás, de megfordult a gyomrom, amikor odaértünk. Az idegenvezetőnk kedvesen kérdezte, hogy szeretne esetleg valaki enni? Nem csodálom, hogy mindenki csendben maradt.
 
Jellegzetes helyi étel plov - rizseshús ált. birkahússal
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Innen továbbsétálva ellenben egy érdekes kis „sütödét” tekinthettünk meg. A kenyér itt 90%-ban kerek alakú.  A formázása nem volt különleges, de a sütése igen. A kemence, mely olyan mint otthon egy búbos kemence, belső oldalára tapasztják a sütésre váró tésztát.
Sül a kenyér a kemencében
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kb. 10 perc kell, amíg kisül a kenyér. Természetesen megvártuk és vásároltunk is belőle. Egy ilyen kenyér, ami a képen látható, magyar pénzben kb. 90 Ft.
A kisült forró kenyér
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Befejezésül Barakxon XVI. sz-i medreszét tekintettük meg. Természetesen ez is összedőlt a földrengésben, de utána újjáépítették.
Barakxon medresze
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ma este lesz még egy búcsúvacsora a meghívó üzbég partnerrel, és hétfőn indulunk korai keléssel haza. Még írok 1 vagy 2 blogot Üzbegisztánról, melyben összefoglalom az út tapasztalatait és mesélek olyan dolgokról, amelyekről az eddigi blogjaimban kevés említést tettem. Nem tudom, hogy kedden vagy szerdán fel tudom-e tenni, mert ilyenkor 1 hét után rámszakadnak a tennivalók pláne úgy, hogy jelenleg úton van 7 csoportunk és rövidesen indul még jónéhány. Ehhez jön még az, hogy csütörtökön vizsgaelnök leszek, mellyel megint elmegy egy napom. Ettől függetlenül igyekszem rövidesen megírni az összefoglalót.

Vissza