Az izlandi utunk utolsó szakaszáról számolok most be. Tovább haladtunk Izland nyugati részén a fjordok közt, és az első fontosabb látványosság, két vízesés volt. A Barnafoss és a Hraunfoss. Ez a két vízesés egymástól kb. 300 m-ere található. A Hraunfossról az útikönyv azt írja, hogy a nyugodt vízesés.  Ez valójában azt jelentette, hogy kb. 1 km hosszan 10 – 20 m-enként egy kis vízesés indult a hegyből. A vízesések hossza 10 – 15 m volt csupán, de ahogy a kép mutatja így együttesen látványosak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Barnafossnak egy szomorú története is van, amit itt nem mesélek el, meghagyom a csoport tagjainak a történetet, akik júniusban utaznak velünk. A vízesés sokkal erősebb és nagyobb, mint a Hraunfoss. Egy ága van, mely sziklák közt kanyarog. Több oldalról is készítettem felvételt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A vízesések után elmentünk Reyhold városkába. Volt ott egy aranyos templom és a település közelében egy érdekes szökőforrás. Szökőforrásnak hívják a felszínre törő forró vizet, mely bugyog és maximum 1 m magasságig emelkedik. Ebből itt egymás mellett kb. 10 db volt. Azért nem tudom a pontos számot, mert nem lehetett pontosan megállapítani, hogy hány helyen bugyog fel a forró víz. Nagyon különleges élmény volt. A fotózást nehezítette a hideg idő és az erős szél miatti nagy gőz (vízpára).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stykkisholmurban aludtunk. Itt volt egy érdekes templom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A templom belülről nagyon egyszerű volt, de kívülről különleges szerkezetű volt. Nagyon érdekes volt a város fekvése, mert egy hatalmas szikla van a tengerpart kezdeténél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megnéztük a város legrégebbi kb. 200 éves házát – ez volt a Norvégház – ahol régi emlékek voltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már csak egy nagy „durranás” volt hátra Izlandból és ez pedig a híres Kék Lagoon volt. Utolsó nap mielőtt kimentünk volna a repülőtérre, akkor kerestük fel ezt a különleges fürdőt. Több érdekessége is van ennek a fürdőnek. Természetesen melegvizű és különleges a színhatása – türkizkék -, de ami a legérdekesebb; az, hogy sós. Meleg tengervíz tör fel a mélyből. Itt fürödtünk 2 órát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon szép és kulturált volt az egész fürdő. Az ára nem mondom azt, hogy olcsó, (több mint 10.000 Ft egy főnek a belépőjegy), de itt Izlandon semmi sem olcsó. Az kicsit rontotta az összhatást, hogy kb. 4 o C volt erős szél és esett eleinte az eső is, de nem panaszkodok, mert az egész ittlétünk alatt rendes (nem szemetelő) eső kétszer volt kb. 1 óra. Ami itt nagyon ritka.

 

Összegezve izlandi kirándulásomat azt tudom elmondani, hogy mesés különleges sziget. Aki a városokban szeret sétálni, nézelődni, azoknak nem javaslom Izlandot. Ellenben aki a természeti különlegességeket kedveli azoknak Izland egy álom. Olyan dolgokat láttam itt - nem is keveset-, melyet ezelőtt még soha, pedig jártam már több mint 70 országban. Ha idejük és elsősorban pénzük engedi - nagyon drága ország - akkor látogassanak el egyszer Izlandra.

Izlandi táj

Most a repülőtéren írom a blogomat és holnap otthon teszem fel a világhálóra.