Ígéretem szerint, a workshopot kísérő kulturális programokról írok.

Három program volt.

1. Berchtesgarden gyalogos séta, városnézés. Bájos ez a kisváros, de nem az a kategória amelyért az ember több ezer km-t tesz meg. Egy folyóval ékesített völgyben található, körötte 1800 – 2000 m-es hegycsúcsok. No ezek meseszépek, de a város nem különleges. Kettővel ezelőtti beszámolómban van szép kép a várost környező tájról is.

2.  Választási lehetőségünk volt. Vagy a berchtesgadeni sóbányába lehetett lemenni, vagy hajózhattunk a Königsee-n vagy fel lehetett menni a „Sasfészekhez”, a Kehlsteinhaus-hoz. Bármilyen furcsa, attól függetlenül, hogy évente több csoportunk megy ide, még én nem voltam fenn Hitler nyaralójából kialakított kilátónál. Kíváncsi voltam a látványra is, de legalább annyira arra, hogy ez mennyi időt vesz igénybe.Az utak tervezésénél jobban szeretem, ha én ellenőrzöm le a dolgokat, nem csak elmondás alapján alakítom ki a programot. Nos erre minimum 2 – 2,5 óra kell. Indulástól érkezésig. Sajnos furcsa, hogy 16:50-kor jön le az utolsó busz, nyáron is. Ez azt jelenti, hogy leg-legkésőbb 15 órakor fel kell indulni a csoportnak ha, délutánra iktatjuk be. Nem tudom miért indítják csupán 9:20-kor reggel az első járatot? Fent 20 -30 perc elegendő. Ha rossz az idő talán még sok is. Nekünk kicsit borús időnk volt, de még így is lehetett látni fentről a Königseet és Salzburgot, hogy csak a két legismertebbet említsem. Még mindig voltak hófoltok a köröttünk lévő hegyeken. A kilátót a Fürer  50. születésnapjára készítették meglepetés ajándékként a náci vezetők. Érdekes, hogy Hitlernek tériszonya volt és félt a liftben (klausztrófóbiája miatt) és ezért mindössze 7 alkalommal volt itt fent, pedig több mint fél évig építették és több ember is meghalt az építkezés során.

3. program: München városnézés volt. Voltam már Münchenben, de több mint 30 éve. Semmire sem emlékeztem. Bő egy órás belvárosi séta volt egy gyenge idegenvezetővel, aki származását tekintve horvát volt. Maria Platz, városháza, I. Lajos emlékek. Még egy-két látványosság. Ennyi fért bele az 1 órába. Nem mondom, hogy ezután bele mernék kezdeni egy München városnézésbe. A séta során látszott, hogy rengeteg pénz és energia ráfordításával igyekeztek visszaállítani a város régi patináját a világháború után. Az a véleményem, ha arra jár az ember 2-3 órát megér a város, mert van néhány nagyon látványos része, de nem egy Párizs.

Következő beszámolómban egy új érdekes útról írok, melyet most állítottunk össze Dórival és a katalógusban meg sem jelent, de lehet majd rá jelentkezni. Hova megy az út? Lehet találgatni. Annyit segítek, hogy 2 országot érint és nem egyértelmű, hogy melyik földrészhez tartoznak az országok…