A turizmus veszélyei

2015.07.05.

Mai napon a turizmus veszélyeiről szólnék.
A téma elsődleges apropóját a pár napja történt tunéziai robbantás adja.
Jogosan merül fel a kérdés a laikus, utazni vágyóban, hogy merjek-e utazni, és ha igen hová? A választ részben a turisztikai szakemberektől várják.  Mit lehet erre mondani? Leegyszerűsítve ez olyan kérdés, hogy holnap vigyek-e magammal esernyőt? A válasz a jelenlegi 35 oC esetén bizonyára az lenne, hogy ne, de ki tud biztosat mondani előre. Természetesen ha ma borult az idő, akkor az ember könnyebben mondja, hogy igen vigyél magaddal esernyőt. Hasonló a helyzet a turizmus esetén is. Vannak biztos(nak tűnő) helyek, melyekre az ember könnyű szívvel mondja rá, hogy biztonságos, de a mai világban 100%-osan sehol sem lehet ezt kijelenteni, mert éppen oda is tévedhet egy elvarázsolt fanatikus. Ebbe a viszonylag szűk, biztos kategóriába tartoznak Európában: Svájc, az északi országok és a volt kelet-európai államok (kivéve a volt Szovjetunió területe). A fejlett európai országok már potencionális célpontok lehetnek a fanatikusoknak.
Tunézia azért került a fegyveresek célpontjába, mert pár évvel ezelőtt kemény szinte diktatórikus vezetés volt. Az „arab tavasz” után demokratikusabb, de kicsit „káoszos” kormányzás lett mely teret ad a szélsőségeseknek. Tunéziában van belőlük néhány. Nekik nincs pénzük külföldre utazni, a helyszínen akarják megmutatni, hogy aztán Ők kemény fiuk... Ez a veszély jelenleg fennáll ugyanúgy Egyiptomban, Izraelben, Jordániában is. Komoly fegyveres védelemmel próbálnak ennek gátat. Ha valaki öngyilkos merényletet akar elkövetni azt szinte lehetetlen megakadályozni. Azt meg tudják csinálni, hogy a potenciális turisztikai központokat nagyobb védelem alá helyezik, de egy piacot, egy főutcát nem lehet 100%-os védeni.
Nem akarom bántani a médiát, de azt is el kell fogadnunk, hogy a híreket el kell adni. Így a világon bárhol történik robbantás, fegyveres merénylet, akkor az bekerül a világ média labirintusába és számtalan helyen megjelenik a hírek közt. A negatív hír sokkal fontosabb, a pozitív hír vagy nem hír, vagy kevéssé érdekes hír. Annak idején volt egy mondás: Ha egy postást megharap egy kutya az nem hír, ha a postás harap meg egy kutyát az hír. Azaz a szokványostól eltérő dolog kell a médiának, azt pedig esetenként jóval nagyobb publicitással hozzák nyilvánosságra.
 
Mi a javaslatom? Mint mindenben az életben az utazáshoz is szerencse kell. Kerülni kell azokat a helyeket (nagy városok kihalt utcái este, lepusztult helyi kocsmák…), mely az agresszív réteg felségterülete. Öltözetünkkel, ékszereinkkel, viselkedésünkkel ne hívjuk ki ennek a rétegnek ellenszenvét, így csökkenthetjük a lopás, rablás lehetőségét. A tunéziaihoz hasonló tengerparti lövöldözés, vagy cunami, vagy nepáli földrengés ellen nincs orvosság, épp úgy mint az ellen, hogy megyünk a járdán és egy autó durrdefektet kap és a járdára kanyarodva pont engem üt el. Ha mindig a rettegés kerít hatalmába bennünket, akkor inkább maradjunk otthon, mert a nyaralás félelemmel együtt nem ér semmit. Igen figyeljük s Külügyminisztérium honlapját, mely országokat nem javasol, de a megérzésünkre legalább annyira hagyatkozzunk. Legfontosabb, olyan helyre menjünk, ahol el tudjuk felejteni az itthoni hajtást és élvezni tudjuk a látványt és ki tudunk kapcsolni. Azaz egy PROKO TRAVEL körútra J.

Vissza