Blog

„Magad uram, ha szolgád nincs” tartja a mondás. Hasonló történt a múlt héten velem is. Pár héttel ezelőtt egy „zárt csoport” megrendelés érkezett cégünkhöz. Szakmailag „zárt csoportnak” hívjuk azt a társaságot, mely a teljes programot megveszi és külső személyt nem enged maga közé utitársnak. Ezt az Ausztria – Svájc programot is egy országos cég rendelte meg tőlünk. Mivel ez idő alatt 13 csoportunk volt úton, egyszerűen nem volt olyan idegenvezetőm akinek nyugodt szívvel odaadtam volna ennek az útnak a vezetését, ezért magam kísértem el. Az idegenvezetők közül nem nehéz olyat találni, aki elkísér egy utat, de hogy milyen szinten no ez már nem mindegy. Utunk végeredménye nagyon sikeres volt. A véleménynyilvánító lapok értékelésekor mindenkitől 5-t kaptam, a busz, gk, étkezés, program átlaga mindegyiknél 4,7 fölött volt (1-2 személy adott 4-est) a szállás volt 4,5 osztályzatú. Ez azt jelenti, hogy a csoport fele 5-t fele 4-t adott a minőségére. Elmondható, hogy elégedettek voltak utasaim. Számomra azért küzdelmes volt az út. Sem az út elején, sem az alatt nem említettem, hogy én vagyok a cég tulajdonosa. Szerintem többen úgy szálltak le, hogy az út végén sem tudták, mivel ott teljesen mindegy mi az illető beosztása, ott ő AZ idegenvezető. Ott annak megfelelően kell teljesíteni. Miért volt küzdelmes? Régen évente 4-5 csoportot kísértem. Akkor az ember felállít egy rendszert, hogy ekkor erről, akkor arról beszél a buszon. A városnézések adják magukat. Most volt amikor szakmailag kicsit csapongó volt az előadásom. Beszéltem-beszéltem, majd eszembe jutott, hogy húha ezt nem is említettem. No akkor valami szófordulattal visszautal az ember. Vagy érdekességek nem pont akkor jutnak az ember eszébe, amikor ép a legideálisabb volna. Mondok egy példát. Beszéltem a mai osztrák politikáról, amikor befejeztem, akkor jutott eszembe, hogy a fenébe is nem beszéltem Haiderről. Haider életéről elég sokat tudok, nos a végén kellett olyan összekötő szöveget kitalálni, hogy mégis helyére kerüljön az utóbbi 2 évtized osztrák történelem legkülöncebb alakja. Az is másabb ilyenkor, mint az irodában, hogy naponta 6 x 7 fél – háromnegyed órát egyfolytában beszéljen az ember. Ez más fajta koncentrációt igényel. Ahogy a sportolók szokták mondani. A lényeg mint ír az eredményjelző tábla a végén. Most azt írta – az utas vélemény – hogy sikeres volt az út. Vonjuk le a tanulságokat és nézzünk előre az új célok felé.

Holnaptól újból más érdekességekről írok és leírom az „Ismerd fel” játék megfejtését.