Életem egyik legnehezebb napja volt a mai. Ma volt édesanyám temetése. Tudja az ember, hogy ez az élet rendje, hogy valamikor mindenkinek meg kell halnia, de ilyen közeli családtag elvesztése pótolhatatlan űrt hagy az emberben. Édesapám 1992-ben hunyt el. Mai napig érzem hiányát. Édesanyám nagyon nehezen dolgozta fel az Ő elvesztését. Talán úgy is fogalmazhatom, hogy soha nem tudott belenyugodni. Ha van lét (élet) a halál után akkor biztos, hogy ŐK ismét együtt vannak. Ha együtt vannak biztos nagyon boldogok. Csak nekem és a családomnak ne lenne ilyen nehéz.
Nyugodj békében MAMA.
Bocsánat a személyes hangvételért, de ma gondolataimat nem tudtam másra irányítani.