Blog

Megkezdődött az indiai túránk. Bence fiamat hoztam most is magammal. Feleségem, Ildi már volt Indiában (igaz a D-i részen), de azt mondta, hogy neki annyi elég volt Indiából. Tudni kell róla, hogy Ő nem szereti a piszkot, mocskot. Hát, itt van belőle.

Mumbai Viktória korabeli épületek

Bécsből indultunk, Dubaiban szálltunk át és helyi idő szerint 9 órakor érkeztünk. Ez hazánkhoz 3,5 órás eltérést jelent. Hogy miért 3, 5 és miért nem 3 vagy 4 azt nem tudom, de mivel az brit koronagyarmat része volt India, az angolokról ilyesmi simán kitelik. A megérkezés időpontja elméletileg nagyon jó lenne, de úgy, hogy az éjszaka egyik részét átutaztuk, a másikat pedig a dubai reptéren töltöttük (5 óra volt az átszállás) nem túl fitten érkeztünk.

 

Várt bennünket a transzfer és elmentünk a szállodánkba. Hotel Ritz ****. Időnként szokták mondani, hogy az európai szállodák nem mindig érik el a jelölt csillag minőséget. No, erről ezt fokozottan el lehet mondani. Példa: ha meleg víz kell, akkor be kell kapcsolni egy melegítő tartályt és fél óra múlva már lesz is meleg víz. Egy biztos ebbe a szállodába nem hozok csoportot. Egy éjszakát pedig kibírunk csak ne lennék ennyire megfázva. Tüsszögök, vörös és folyik az orrom, szóval nem vagyok egy matyóhimzés.

Gyors lepakolás, borotválkozás (tusolás sajnos kimaradt) és mentünk a 11 órára a megbeszélt találkozásra. Mumbaiba azért jöttem (jöttünk), hogy megpróbáljuk az indiaiakat Közép-Európába csábítani. Erre csináltattam egy angol nyelvű katalógust, (Dóri kolleganőm sokat dolgozott rajta). Az első megbeszélés nem volt túl sikeres. Az utazási iroda tulajdonosa nem volt feldobódva a lehetőségtől, hogy Magyarországra – Ausztriába és esetleg Csehországba utaztathat. A 14 órai partner sokkal inkább. Vele csak az volt a probléma, hogy már van magyar partnere. Nem akarom más partnerét lenyúlni, ezért majd meglátjuk a hogyan továbbot.

A taxizások közben és a megbeszélések után megmutatták nekünk Mumbait. Ez a legnagyobb indiai város a maga szerény 22 milliós lélekszámával… Az ország kereskedelmi és gazdasági központja Delhivel szemben. Olyan ez, mint Kína esetében Sanghaj és Peking.  

Teszek be 1-2 képet a városról. Sok szép Viktória korabeli épület van a városban, de sajnos az állaguk többségében nagyon lepusztult.  Kivételt képez a Gateway of India nagyon jó állapotban lévő diadalkapu. 

 

Szép a régi vasútállomás a helyi egyetem épülete és a belváros néhány háza. A modern építésből a városba bevezető hidat kell kiemelnem. Hosszú a híd és szép munka. Nagyon érdekes volt Gandhi lakóháza. India talán leghíresebb szülötte sokat élt Bombaiban. A lakóháza most múzeum. 

Itt egy kis magyar csapattal találkoztunk, akik az Indiai-Magyar Kulturális Intézet meghivásra vannak Indiában.

A város egyébként az ország középső, nyugati részén terül el az Indiai-óceán partján. Belelógattuk az ujjunkat az óceánba. Meleg volt és koszos. Nem nagy, de szép homokos tengerpartja van a városnak. 

Fürödni, napozni nem láttunk senkit, pedig piszok meleg volt (van) 30 -35oC. Ebben szerepet játszik az is, hogy az indiaiak nagyon kis százaléka tud úszni. Többségük fél a víztől. Hát ez az utcán sétálva illetve autózva is látszik. Rengeteg a koszos és nagyon-nagyon szegény ember. Beszéltük Bencével, ha ez az ország nem ezen a hőmérsékleten lenne, hanem mint hazánk vagy még északabbra, akkor a lakosság minimum megfeleződni. Rengetegen tengetik az életüket az utcán éjjel nappal.