Blog

2 napja kelt útra a Proko Travel idei El Camino-s csapata. Immáron 3. éve szervezzük meg csoportos zarándoklatunkat Galiciában. Szokásainkhoz híven idén is fiam, Bence vezeti a túrát. A továbbiakban az Ő helyszíni beszámolóját olvashatják:Már 5. alkalommal vagyok a Caminon, de mindig örömmel térek vissza. Sőt, mondhatom, hogy ez az az utazás, amit leginkább várok egész évben. Bár idegenvezetőként itt is sok teendőm van, a túra során többször sikerül kikapcsolnom, és átadni magam az útnak. Idén 23 fős csapattal érkeztem meg Spanyolországba, hogy teljesítsük a 117 km-es távra. Már az első nap folyamán alkalmunk nyílt jobban megismerni egymást. Ilyenkor mindig felmerül a „ki, miért, milyen céllal indult neki az útnak” kérdés. Nagyon jó volt hallani, hogy a 23 jelentkező mindegyike más és más történettel érkezett. Nagyon jó társaság gyűlt össze. A Camino annyiban más, mint egy általános társas utazás, hogy itt sokkal közvetlenebb kapcsolat alakul ki a résztvevők között. Már csak abból adódóan is, hogy 8 éjszakán át alszunk együtt a zarándokszállók közös hálótermeiben. A családias légkörnek köszönhetően rögtön az első napokban kialakulnak baráti párosok, társaságok, akik mint régi cimborák haladnak együtt az úton úgy, hogy korábban nem is ismerték egymást.

Túl vagyunk az első napokon

Budapestről egyenesen Madridba repültünk, ahol gyalogos városnézéssel és a Királyi Palota bejárásával hangolódtunk az útra. A délutáni órákban vonatra szálltunk, és célba vettük gyalogtúránk kiinduló pontját, Sarriat. Mesés tájakon keresztül vezetett utunk. Ezt követően felkerestük hangulatos zarándokszállásunkat, ami egy szállássá alakított régi Magdalena kolostor. Íme, néhány kép a különleges szállásról:

Magával ragadó látványban volt része a csoportnak érkezéskor: éppen a lemenő nap sugarai világították meg az épület homlokzatát. Mondanom sem kell, remek alaphangulatot adott az úthoz az élmény. Rápihentünk az útra, majd reggel 7.45-kor találkoztunk a szállás előtt, hogy közösen induljunk neki a Caminonak. Bár Spanyolország azonos időzónában van Magyarországgal, mi most jóval nyugatabbra vagyunk Greenwichtől, így reggel háromnegyed nyolckor még teljes sötétség fogadott minket. Ez persze senkit sem gátolt abban, hogy nekivágjon a túrának. Az évek során kialakult néhány indulás előtti Prokos hagyomány, amik most sem maradhattak el. Először is mindenki megkapta a zarándokútlevelét, amelyben a megtett utat igazoló pecséteket gyűjthetik majd. Ezt követően a Szent Jakab kagylók kerültek kiosztásra. Az El Caminon ugyanis az a szokás, hogy minden zarándok saját zarándokkagylóval halad az úton. Ezek valójában fésűkagylók, amelyekre rá van festve Szent Jakab, a zarándokok védőszentjének keresztje. A kagylók kiosztásához egy saját rituálém is van. Nem úgy megy ez, hogy az ember csak úgy kiválasztja a kagylóját! Itt a kagyló választja ki az embert! ☺ Hogyan történik? Van egy hivatalos “kagyló-választó zsákocskám”, amit mindig elhozok magammal. Ebbe kell vakon belenyúlni, és kivenni a kagylót, amely végigkíséri gazdáját majd a sok-sok kilométeren. A reggeli rituálé után átnéztem mindenki felszerelését. Mindig vannak gyakorlott, és kevésbé gyakorlott túrázók is, és sokaknak jól jön a „szakmai segítség” a hátizsák beállítását és a túrabot megfelelő használatát illetően. Kicsivel 8 óra után kezdtük meg a túrát. Íme, az útra kész csapat:

Igen drámai aláfestést kapott az indulás, körülöttünk dörgött és villámlott az ég. Még viccelődtünk is vele, hogy csak a hatás kedvéért van mindez, de eső úgy sem lesz. Kb. negyedóra múlva átértékeltük a helyzetet. Először kis cseppekben esett, majd egy kicsit jobban rákezdett, végül pedig úgy istenesen rázendített. Ekkor már mindenki elővette a ponchokat, avagy az eső elleni nagy „paplanszerű” esőkabátokat, és azzal folytattuk az utat. Az idő persze nem szegte a kedvünket, haladtunk tovább előre! Pár óra múlva el is állt az eső, és igazán kellemes túrázós idő lett. Bár a legelső napon - a hagyományok miatt - együtt szoktunk elindulni, a továbbiakban mindenki a saját tempójában megy. Van, hogy már az első 100 méteren szétszakad a társaság, de ez így a természetes. Már két ember esetében is nehéz megtalálni azt a közös tempót, ami mindkét félnek megfelelő. 24 embernél ez egyenesen képtelenség. Éppen ezért mindenki olyan ütemben halad, ami neki kényelmes, és minden nap úgy érkezik meg a következő szállásra, ahogy az neki jól esik. A szállás előre le van foglalva, a fekvőhely minden egyes Utasunk számára biztosítva van, így ez okból sem kell sietnie senkinek.

Első szakasz pipa - megérkeztünk Portomarinba!

Jelentem, teljesítettük az első 24 kilométert és megérkeztünk Portomarinba! Itt pihenjük ki a nap fáradalmait, majd reggel indulunk tovább, és meg sem állunk Palas de Rei-ig. A következő 4 napban 93 km vár még ránk Santiago de Compostela-ig, a zarándokút végéig. Addig is igyekszünk kiélvezni az út minden percét. ☺

Az első két nap „kihívásai”

Ahogy azt mondani szoktam utasaimnak: “Itt mindenki a saját El Caminoját járja”. Ennek ellenére adódhatnak olyan problémák, amiket közösen kell megoldanunk. Most sem volt ez másképp, már az első napon próbára lett téve a csapat összetartása! A madridi városlátogatás során kibicsaklott az egyik utastársunk bokája. Igazi csapatmunkával lett kezelve a probléma: az egyik utas adott fáslit, a másik krémet, a harmadik pedig – aki egyébként belgyógyász orvos – szakszerű fáslizással segítette a sérültet. Jó munkát végzett a rögtönzött baleseti osztály, és ma már gond nélkül teljesítette velünk útitársunk az út első szakaszát. ☺ Az ilyen apró mozzanatokból érzi az ember, hogy milyen jó egy közösség tagjaként részt venni az úton. Később is lehetet számítani a csapatra, amikor az első táska cipelős napon a friss caminozók is megtapasztalták, hogy milyen sokat jelent minden fölösleges deka a hátizsákban. Mi került ki a táskákból? Könyv és pálinka! Így hát reggel 7 órakor 2 pálinkás üveg járt körbe a csoportban „ezt se kelljen cipelnem” jelszóval. A legtöbben itt is készségesen segítettek a tehermentesítésben, és jó magyar szokás szerint pálinkával indítottuk meg a napot… ☺   Hamarosan jelentkezem! Addig is ajánlom figyelmükbe egy korábbi bejegyzésemet, amelyben részletesen mutatom be az El Camino zarándokutat! A bejegyzés IDE KATTINTVA  érhető el.