Dubai – város, amelyről mindenkinek van véleménye, még mielőtt járt volna ott. Sokan a csillogást, a fényűzést, a rekordokat látják benne, mások a jövő városát. De milyen érzés valójában megérkezni, amikor a homokból épült metropolisz tényleg életre kel a szemünk előtt? Erről mesél Márk László, a Proko Travel budapesti irodájának vezetője, aki korábbi szkepticizmusát maga mögött hagyva ma már harmadszor tér vissza ebbe a különleges világba – immár nemcsak szakemberként, hanem rajongóként is.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor évekkel ezelőtt még én is igen szkeptikus voltam. Mindenki Dubaiba utazik, aztán áradozik, hogy minden milyen szép és jó és fantasztikus. Na persze…

Aztán eljött a pillanat, amikor csoportkísérőként megkaptam egy áprilisi csoportot. Szerencsére a kollégák jól felkészítettek, mikor, merre, meddig, miért. Felkészítve, de még mindig kellő szkepticizmussal indultam el.

Az első benyomás rögtön maga a repülőtér. Ugyan végignéztem egy dokumentum sorozatot az egyik kábeladón, de azért személyesen is megtapasztalni, valami egészen más.  A sorozat bemutatta az új terminál építését, teszteket és az átadást. Valami hihetetlen nagy a terület, elképesztő a betonon sorakozó hatalmas A380-sok látványa. Jó pár éve repülnek már, de engem még mindig lenyűgöz, hogy az a gigantikus vasmadár tényleg fel tud emelkedni.

Ugyan hatalmas a reptér, de minden ki van táblázva érthetően, informatívan. És azok a belső terek! Egészen elképesztőek. Aztán ha elindulunk buszunkkal a belváros felé, hirtelen úgy kapkodjuk a fejünket, mint egy izgalmasabb teniszmeccsen. A Sheikh Zayed sugárút megszámlálhatatlannak tűnő sávjai mellett hol egyik, hol másik oldalon tűnik fel egy újabb érdekesség. És minden évben valami újabb és újabb.

De miért éppen Dubai lett a legfejlettebb Emírség?

A leghihetetlenebb talán az az egészben, hogy nem is olyan régen, csak 1966-ban találtak először olajat és ez volt az a pillanat, ami örökre megváltoztatta a térséget. Az olaj bevételekből fedezték a kikötő, repülőtér építését. Már akkor látszott, hogy ez az olajkincs közel sem akkora, mint más területeken, így megindult a turizmus és a kereskedelem fejlesztése. Ma már nem is exportálják, csak saját használatra elég a megmaradt olaj mennyisége.

A folyamatos fejlesztésekkel szerezte meg több évtizedes előnyét Dubai a többi emírséggel szemben. Az Emirátusok központja, Abu Dhabi más irányban indult el. Bár 11 évig épült a Sheikh Zayed Nagymecset, de visszatekintve úgy tűnik bőven megérte a várakozás. Összesen akár 40.000 hívő befogadására is alkalmas. 2007-es átadása után gyorsan népszerű célpont lett hívők és látogatók számára egyaránt, így Abu Dhabi turizmusa rögtön kb. 30%-kal nőtt. Pár év múlva lett egy Forma-1 versenypályájuk, majd úgy döntöttek, hogy a kulturális vonalat erősítik tovább. A már meglévő Louvre mellett épült a Guggenheim múzeum, illetve 2025 év végére ígérik az Emirátusok történetét bemutató Zayed Nemzeti múzeum megnyitását.

Érdekes egyébként megfigyelni, hogy a Közel-Kelet más országai miként reagálnak erre. Szaúd-Arábiában elhatározták, hogy megdöntik a magassági rekordot és építenek egy 1.000 méter magas tornyot. Semmi baj, a meg nem erősített hírek szerint Dubaiban már alapozzák az 1.400 méter magasat. Ugyancsak Szaúd-Arábiában építik a 170 km hosszú „The Line” nevű objektumot, mely egy zéró kibocsátású lineáris okos város lesz. Becsült költsége elérheti akár az egybillió dollárt is. Itt egyébként nem is az uralkodó, hanem annak fia, a koronaherceg erőltette a turizmus fejlesztését. Ennek első lépése volt, hogy pár évvel ezelőtt lehetett először turista vízumot kérni az országba. Mi ez, ha nem versengés.

Dubai közel- és hosszútávú tervei közé tartozik például az önjáró taxiflotta vagy a repülő taxi projekt. Ha így haladnak, akkor véleményem szerint lassan ők is belekerülnek egy spirálba, amikor már nehéz lesz újabb és újabb csodákkal csábítani az utazókat. Bár ki tudja, eddig is sikerült újra és újra meglepni a nagyvilágot valamivel. Az biztos, hogy az én szkepticizmusomnak mára nyoma sincs, hisz idén már a 3. alkalommal térek vissza.

Szóval akkor ezzel végül is mi a célja Dubainak? Az, hogy a látogatók tényleg felejtsenek el mindent, kapcsolódjanak ki, élvezzék ki az utazás minden egyes pillanatát. Arra a pár napra ki lehet szakadni a megszokott mindennapokból, s ha nem is jön szembe minden sarkon egy világörökségi helyszín, mint mondjuk Olaszországban, nyugodtan hagyjuk magunkat elvarázsolni, hisz Dubaiban a modern csillogás találkozik az Ezeregyéjszaka varázslatával.

Ön készen áll, hogy részese legyen ennek a mesének?