Blog

Egy sorozatot indítottam el, melynek célja, hogy meséljek egy-egy számomra kedves helyről a saját élményeim alapján. Most Madridról mesélek.

A spanyol főváros II. Fülöp uralkodásáig jelentéktelen városka volt. Fülöp nagyon vallásos, beteges, félős uralkodó volt és az egyház hatalmától is tartva új helyre, az ország közepére akarta tenni a fővárost. Így lett 1606-ban Madrid Spanyolország fővárosa. Miért mondtam ezt el? Azért, mert amikor nézzük a várost úgy tekintsünk rá, mint amely alig több mint 400 éves.

Amíg Rómában, Párizsban akár 1000 éves vagy régebbi épületeket találunk, ilyet Madridban ne keressünk. Minden friss, tágas, nagyszabású.

Budapesttel ellentétben itt konkrétan megállapítható a város szíve. A Puerta del Sol tér a központ. Rengeteg ember jön megy a belvárosban, hatalmas itt a nyüzsgés.

Érdekesség, hogy amíg több nagyvárosnál meg tudunk nevezni a városra jellemző épületet, építményt (pl.: Párizs – Eiffel-torony, London – Tower Bridge, Berlin – Brandenburgi-kapu, Budapest - Parlament…) addig Madridnál ilyet nem igazán tudunk megtenni. Talán a Királyi palota vagy a Puerta del Sol-on levő fára mászó maci szobor, esetleg a Puerta Európa, mely a modern Madrid „kapuja”,( ez egy befelé dőlő épületpáros). Ezekből választhatnánk jelképet, de egyik sem domináns.

Akkor miért javaslom Madridot?

A hangulata miatt. Szélesek az utcák, a belvárosban, Pesthez hasonlóan, látványos paloták sorakoznak és vidám emberek jönnek-mennek az utcákon. Legalábbis a városban sétálva én így éreztem.

Ne csak az legyen a programunk, hogy az egyik látnivalótól futunk a másik nevezetességig. Itt a várost járva be kell ülni megkóstolni a tapast és a fantasztikus serrano sonkát. Ezek mellé kihagyhatatlan egy kellemesen gyümölcsös spanyol vörösbor. Sokan a sangriát párosítják Spanyolországgal. A sangriát sokféleképpen lehet elkészíteni, de én szinte soha nem ittam finom sangriát. Ezért inkább kóstoljanak meg egy tüzes vörösbort a La Rioja borvidékről, mely a spanyol borászat csúcs termővidéke.

Ha látnivalókat kérdeznének, melyek megtekintését javaslom akkor a következőket mondanám:

Királyi palota: szépen díszített termek, látványos bútorok. Szinte tapintható a korábbi világszintű gazdagság.

Prado: a spanyol nemzeti képtár a Spanyol Iskola festőinek képeinek Mekkája

Guernica: Picasso monumentális festménye a Reina Sofia Múzeumban. Nem csak a mérete, de a látványa is lenyűgöző

Bernabeu stadion múzeuma a Real Madrid serlegeivel és Puskás Ferenc relikviáival. Egy magyar sportszeretőnek kötelező program.

Retiro Park: A nyugalom szigete a város szívében. Hatalmas, de az utolsó eldugott bokor is tökéletesen gondozott.

Mindezek mellett számomra a legnagyobb élvezetet az adta, amikor sétáltam a belvárosban, élveztem a város lüktető tempóját, egy kis étterembe beülve falatoztam a vékonyra szelt serrano sonkát és néztem az elegánsan öltözött járókelőket. Hihetetlen, de talán még mindig áthatja a várost a nemesi érzés. Elvégre mégiscsak ez a király városa.   

Nekem ez Madrid.