Blog

A Galapagos-szigetek sok ember érdeklődését kelthetik fel. Én is így voltam vele. Régóta terveztem, hogy felkeresem a szigeteket. Most végül sikerült. Erről számolok  be.

 

 

 

Guayaquilból indult a repülő. Bechekkoláskor már ki kellett fizetni 100 USD-t fejenként. Ez a természetvédelmi díj volt. Kb. 2,5 órás repülőút után Baltrára érkezett a gép. Innen busszal és komppal át lehet jutni Santa Cruz szigetre, de mi Santa Tereza szigetre mentünk, mert meghívó partnerünk ezt a szigetet javasolta. Ezt Baltráról egy 10 fős kisgéppel 25 perc alatt értük el. A kisgép érdekessége volt, hogy még a pilóta mellett is ült utas, aki előtt ugyanolyan kormány volt, mint a gép vezetője előtt.

 

 

Induláskor  megkérte az utast, hogy ne nyúljon semmihez. Mi a 2. sorban ültünk.  Kicsit izgultunk, de simán elértük Santa Tereza szigetét. Itt egy kocsi várt és mentünk a szállodába. A szigetről tudni kell, hogy nincs betonos útja. A település lakóinak száma kb. 500 fő + a turisták.

 

 

Szállodánk közvetlenül a tengerpartnál volt. Neve lefordítva magyarra: „Iguánák áthaladási útjának hotele”. Az elnevezés nem véletlen. A vízi iguánák a szálloda mellett mentek reggel a tengerbe, délután pedig jöttek vissza a tengerből a lagunába.

 

 

Sokszor látni filmekben, hogy közvetlenül a tengerpartnál állnak fantasztikus villák. Ilyenkor – gondolom nem csak bennem – felmerül, hogy milyen mesés lehet ilyen helyen lakni. Hááát igen is meg nem is. A látvány káprázatos, hozzátéve, hogy az óceán (itt a Csendes-óceán van) mindig sodor ki szennyeződést. Ez lehet ág, elhalt moszat…

 

 

Szóval a partot folyamatosan takarítani, tisztítani kell. Ehhez jön még a tenger morajlása, zúgása. Mi felhős, kicsit esős időt fogtunk ki, de nem volt se nagy szél se vihar. Nos ettől függetlenül is olyan hangos volt a tenger hullámzása, mintha a szobánk Bp-en a körúton lett volna, ahol folyamatosan járnak a villamosok. Nappal nagy élmény, de a tenger nem tart csendes pihenőt este 10 után. No azért nem akarom magam sajnáltatni, csupán megvilágítom a közvetlen óceánparton élés problémáját is.

 

 

Szóval Galapagos. Megérkezésünk napján elmentünk egy teknősfarmra, ahol több száz teknős él. A teknősök külön „karámban” vannak koruk szerint.

 

 

Természetesen a kisebbekből a kb. 20 x 20 m-es területen több élt mint a nagyobbak hasonló méretű természetes terráriumukban. Ez olyan volt, mint egy teknősállatkert. Más állat nem is volt ott.

 

 

 

Először kicsit tartottunk a dologtól, de életem egyik legnagyobb élménye lett. Kb. 1 órát mentünk motorcsónakkal melyet 2 db 175 cm3 motor hajtott (nem lassan) az óceánban, amikor elértük azt a helyet, mely védett és teljesen nyugodt volt. Vulkáni kiemelkedések voltak ezen a helyen, melyek 1-2 m-re szigetszerűen emelkedtek ki a Csendes-óceánból. A külső sziklák lenyugtatják a hullámzó vizet.

 

Itt sznorkeleztünk kb. 2 órát. Hatalmas élmény volt. Mint a fényképek is mutatják, egész közelről láttunk fókákat, óriás teknősöket és törpe pingvineket (!).

 

Kíváncsi fokapár

A legnagyobb élmény mégsem ez volt, hanem a tőlem kb. 2 m-re(!!) lévő cápa. Erről sajnos nincs fotóm, mert nem volt nálam olyan fényképezőgép, mely vízben is használható, így nem tudtam megörökíteni ezt a páratlan találkozást.  Természetesen volt velünk túravezető, aki mutatta, hogy mit kell nézni, és vigyázott a biztonságunkra is.

 

Láttam csikóhalat is a rengeteg színes hal mellett. A legérdekesebb élmény az volt, hogy több alkalommal is találkoztunk óriásteknőssel úszás közben. Meg tudtuk simogatni a hátát, sőt rövid ideig úgy úsztam, hogy fogtam a teknős páncélját két oldalt, mely így húzott magával a vízben. Ez az időszak a teknősöknél a fajfenntartás szempontjából is fontos volt. Most párosodtak.

 

Láttunk szárazföldön is párosodó teknősöket, de volt olyan is, hogy a szemünk előtt több pár is úszott összekapaszkodva. Akadt közöttük hármas kapcsolódás is!  Az aktus kb. 5 órán át tart, így bőven van lehetőség lencsevégre kapni ezt a „pillanatot”. Másnap kisgéppel vissza Baltrára, majd vissza a dél-amerikai kontinensre.

 

 

Összegezve, milyen Galapagos? Kezdjük hátulról: drága! Az odajutás, a különböző ökológiai adók, szállás, programok mind- mind komoly összeg. Két alternatíva van: szárazföldön, szállodában lakni és úgy menni programokra, vagy vízen hajókabinban. Ilyen esetben a hajó éjszaka mindig másik szigethez megy el, és ott szerveznek érdekes programokat. Melyiket javaslom? Ez időtartam függő. Ha valaki 2-3 napot szeretne ott tartózkodni, akkor szálloda. Ha valaki 4-6 napot, akkor hajó.

 

Következő kérdés lehet, hogy mennyi időt javaslok Galapagoson? Minimum 2 éjszakát , de 4-5 napnál több felesleges, mert csak az addigi látványosságok ismétlődnek, csak más – más helyenszínen. Úgy kell számolni, hogy az ott tartózkodás kb. 250 - 500 USD / nap. Ebben a szállás, reggeli +  1 főétkezés + 1 program fér bele. Ehhez jön még a helyszínre jutás költsége. A repülőjegy – mivel korlátozzák a járatok számát – több mint 120.000 Ft. Ez, mint minden repjegy, viszonylag széles sávban mozog. Egyébként szerintem nem szükséges a kisgépes utazás Santa Terezara, elég - ha szárazföldön akar maradni az ember -, ha Santa Cruzra utazik. Ebben az esetben Baltra után busszal és a komppal el lehet jutni a szállásra.

 

 

Szóval nem olcsó kiruccanás, de hatalmas élményt ad. Aki nem akar sznorkelezni, annak azért nagyságrenddel kisebb az élmény, mert látni – látni az állatokat a szárazföldön, de tengerben úszni teknősökkel és látni közelünkben úszó cápát, na az hajaz mindent. Nem kell félni, ezek a cápafajták kisebbek és emberre nem veszélyesek. Egy szó, mint száz, ha a pénztárca bírja, akkor a bakancslistára vegyék fel a Galapagos-szigeteket.

 

 

 

Mi még elmentünk Panamára. Legközelebb arról írok.