A "Csúcs napok" utazási programjának ötletgazdájának köszönöm először is, de nem kevésbé köszönöm idegenvezetőnknek, Móritz Adriennek, és Attila autóbuszvezetőnek ezt a csodálatos utat, melynek minden perce meghosszabbította az életemet így már a 80. felé. Az első Osttirol-i szállás, vacsi csodás volt, remek hangulat. Igaz csak 3*-nak írták, de többet érdemelne. Az idő is kedvezett, igaz a Matternhorn-nál volt egy kis borulás, eső, villámlás, de így megtapasztaltuk, hogy milyen gyorsan változik az idő a magasban.

Egy fantasztikus, élményekben gazdag 6 napos utazáson vettünk részt júl. 22-27. között, a „Csúcs Napok” program keretében. Életre szóló élmény volt Európa csúcsán lenni, és a 3-4 ezer métert meghaladó hegyeket, zuhatagokat, a Dolomitok és az osztrák Alpok hegyvidékét és tavait megcsodálni, a Gornergrat kilátóban vagy épp a Mont Blanc gleccserei fölött elidőzni, ahol a zord időjárás ellenére is forró és vidám volt a hangulat. Az Aare-szurdoknál a zuhogó eső sem szegte kedvünket, végig mentünk a másfél órás útvonalon. Amerre csak jártunk, mindütt pazar panoráma, különleges természeti, épített és kulturális értékek. Valóban helytálló a Proko szlogenje: ott állni egészen más... Az utat, idegenvezetőnk, Dr. Karancsi Zoltán szakértelme, elhivatottsága és személyisége is igazán különlegessé tette. Nemcsak a „kötelező látnivalókat” mutatta be, hanem számtalan érdekességgel, saját tapasztalataival és gazdag háttértudásával színesítette a programot. Nagyon széles spektrumot lefedő ismeretet hallhattunk tőle. Utunk számtalan olyan helyszín mellett haladt el, amelyekből ízelítőt, színes-szagos bemutatást, kedvcsinálót kaptunk tőle, igaz mindig hozzá tette és nem csak a reklám kedvéért: "oda most nem megyünk, az egy másik Proko-s út...": Ez a mondat aztán újabb szlogenné is vált a buszon, és egy-másfél nap elteltével már kórusban fújtuk, amikor Zoli olyan látnivalókról beszélt, amelyek nem képezték a programunk részét. Rugalmasan, türelemmel, mindig készségesen válaszolt a kérdéseinkre, végig profi módon vezette a csoportot – úgy, hogy közben mindenki figyelmét és bizalmát elnyerte. Sugárzik róla, hogy nem csak a szakmája, hanem hivatása is ez a munka. Emberileg rendkívül megnyerő, nagy tudású, inspiráló idegenvezető – aki szerintem méltán érdemelné ki az év idegenvezetője címet! Bízom benne, hogy még lesz szerencsénk más utakon is vele tartani! A pozítívumok mellett, abszolút építő jelleggel, pár kritikai észrevételt is tennék, amin esetleg változtatni lehetne: a Sion-i Moxy Hotelt másik szálláshelyre javaslom cserélni (bár Zoli erre is felkészített bennünket, a közel 50 fős létszámhoz mérten teljesen alulméretezett az étterem. Bent verebek röpködnek és helyesek ugyan, de semmi keresnivalójuk az étteremben, különösen nem a gabonapelyhet csipegetve (idehaza ezért az ÁNTSZ bezárná a helyet), a szobákban nincs szekrény, sem polc... A buszon pedig hasznos lenne USB csatlakozási/telefontöltési lehetőség. Mindezeket leszámítva fantasztikusan jó élmény volt a Csúcs Napok (2.0), köszönjük szépen Proko csapatának a profi szervezést, a kivitelezést, Zolinak az idegenvezetést és természetesen a sofőröknek is hála a közel 3000 km, balesetmentes útért.

Csúcs napokra CSÚCS VEZETŐ kell….. Ahogy DR KARANCSI ZOLTÁN-t megismertük, az is! A ’25 július 22 – 27-ig tartó úton mindannyiunk véleménye az volt, hogy Zolit az „ÉV IDEGENVEZETŐJÉNEK” kellene választani! Nem csak szakmai ismerete, hanem emberi hozzáállása miatt! Olyan társadalmi, gazdasági, zenei, irodalmi ismeretekkel gazdagodtunk, hogy az életet „össze tudtuk rakni” a hallottakkal, tanultakkal. A történelmi ismeretektől kezdve a Forma 1-en át a teniszig, mindent érintett, megmutatott. Bárki bármilyen kérdéssel fordult hozzá, a lehető legegyszerűbben adott kielégítő választ. A legbonyolultabb szakmai kérdéseket „konyhanyelven”, érthetően magyarázta el. (Kár, hogy az iskolában nem így tanultuk anno.) Előtte nem volt lehetetlen: akár rekkenő hőségben, akár -2 fokban, akár zuhogó esőben kellet menni, Őt nem tartotta vissza semmi!!! Nem azért, mert a programban elő volt írva, hanem azért, hogy amiről a buszban mesélt – évek során felhalmozott tapasztalatait is megosztva velünk – azt meg tudja mutatni a valóságban. Akarva – akaratlanul is sok olyan hely mellett mentünk el, de AZT EGY MÁSIK PROKO ÚT-on lehet látni – vált két nap után a busz szlogenjévé, melyeken Zoli is jókat mosolygott. Az út ugyan hosszú volt (heted-hét országon át, de lenyűgözően szép és mégis jutott mindenre elég idő (technikai szünet, bevásárlás, étkezés, stb). A busz vezetőinek hála, mégis mindenhova időben odaértünk. Végül: gondom akadt a videóimmal, segítségért fordultam hozzá. Még itthoni szabadidejében is próbált segíteni, amit soha senkitől még nem tapasztaltam. Csodálatos EMBERT ismertem meg benne!

Július 27-én érkeztünk vissza – csodálatos program volt! Az igazi csúcs a gleccser kabinozás volt a francia oldalról az olasz oldalra, amit idegenvezetőnk – dr. Karancsi Zoltán – javasolt. A legnagyobb élmény volt!!! Nem is értem, miért nem nincs legalább fakultatívként a programban jelezve… bele se gondolok: mi van, ha nem szól?  Amúgy jól felépített program volt. Talán lehetett volna még egy nap hazafelé Ausztriában, mert a Lamm Hotel-Szeged közti 946 km kicsit sok volt a lábainknak – látnivaló meg nyilván akadt volna. Kicsit részletesebben: - A busz rendben volt, bár hiányoltuk az USB töltőket – egy korábbi úton megszoktuk és hosszú úton fontos lenne. A két sofőr – Imre és Sanyi – kedves, barátságos és megnyugtatóan vezető sofőrök + Imi kiváló kávéi…  Soha rosszabbakat! Szállás – étkezés: - Sonne Hotel, Lienz: A fürdőszoba fekete gombás zuhanykabinját leszámítva a szállás és az étkezés is elfogadható volt. - Just Hotel, Lomazzo: Szállás és étkezés elfogadható volt. - Moxy Sion (2x): EZ VOLT A MÉLYPONT! A szoba szinte kabin méret, alig lehet benne elférni, de az igazi abszurdum, hogy nincs egyetlen szék, asztal, no pláne: polc/szekrény, ahova pakolhatnánk. Néhány műanyag vállfa lóg a vasrácson… Agyrém! Bezárnám ide egy hétre párjával együtt a tervezőt meg a tulajdonost is! Ez klasszikusan a bőröndből való élés esete. :( A reggelizéhez nincs elég tér és személyzet, viszont a szűkre szabott időnél sürgetnek a távozásra, szinte asztaltól állítottak volna fel. MÁS SZÁLLÁS KÉNE! A vacsorák itt is máshol voltak. A 2. esti leves hozzáértő hölgy utastársak szerint is az előző esti hígított verziója volt, mint ahogy a zöldbab is előző esti volt. A karaj sületlen „gumi” volt, alig lehetett elvágni. A pincér számla nélkül átvert 10 frankkal, erre csak később jöttem rá. - Lamm Hotel: Magasan A LEGJOBB VOLT a szállás és az étkezés is. Itt valahogy omlós volt a karaj is… jöhetne tanulni a sioni szakács… (Befizetéskor még a götzensi Edelweis Hotelt adták meg. Nem tudni, miért változott – Zoli nem is tudott róla –, de jó döntés lett a vége. :)) És akkor némi kritika (több évtizedes népművelő múlttal a hátam mögött) – bár tudom, hogy sokan az ellenkezőjét gondolják: Több út utáni tapasztalatom, hogy az idegenvezetők – talán képzésük okán ¬– abban a tévedésben vannak, hogy az utast tele kell tömni információval – ezért aztán vég nélkül mondják fel az útikönyvek és saját ismereteik szövegét: évszámok, személyek, egyéb adatok végtelenjét. Pedig egykori oktatóként is mondom: jelentkezzen, aki a 10. mondat után ott és azóta emlékezik az elsőkre… lehetetlen. Úgy tűnik, az utazási irodák és az idegenvezetők mégse ismerték fel az alaptételt: az utas elsősorban nem ismeretért, hanem ÉLMÉNYÉRT utazik, az pedig alapvetően nem ismeret-, hanem LÁTVÁNY-KÖZPONTÚ. Az ismeretet máshol kell/lehet megszerezni, mindenkinek a maga – és nem az idegenvezető – érdeklődése szerint. Az a vicces, hogy a Proko Travel szlogenje is erről szól: „Ott állni egészen más”. Akkor miért nem eszerint dolgoznak az idegenvezetőik? A fentiek hatványozottan érvényesek idegenvezetőnkre. Zoli hatalmas tudása előtt meghajlok. Kedves, közvetlen és segítőkész. De amikor a 2. napon a Misurina-tavi többórás délelőtti program után buszra szállva órákon át folyamatosan mondta és mondta, egyre hangosabban az ide vágó – és a kevésbé ide vágó! – gondolatait, akkor este kb. az alábbiakat mondtam neki sörözés közben: „Elismerem és méltányolom hatalmas tudásodat, szívesen is hallgatnám… egy TIT Szabadegyetemen… csak hát ez egy társas út, ahol ezt a monoton többórás szöveget nem jó hallgatni, mert a végén érzelmileg kontraproduktív – hogy szépen mondjam. Én tanítottam is, és ott 45 perc után kicsöngettek… (szelíd mosoly) Kérünk egy kis „csendes pihenőt” a többórás utak után. Ha hátranéznél, látnád, hogy a fél busz alszik.” Azzal zártuk, hogy „majd próbálom visszafogni magamat”. Sajnos, ez egyáltalán nem sikerült. Így aztán továbbra is hallgattuk a végtelen és analitikus részletességgel előadott földrajzi, történelmi eszmefuttatásokat, a hegymászás rejtelmeit (miközben az utasok nagy részének az is elég, ha fel tud menni a lépcsőn), a híres hegymászó életét, a gyakran ismétlődő gondolatokat, és sokszor szinte ötletszerűen, ami egyébe jutott… ez már-már szinte kényszeres közlésvágynak tűnt. Azt kell mondanom, hogy tudattalanul is visszaélt a helyzetével: sokszor egyszerűen nem volt mód mást tennünk (egymás között beszélgetni, aludni, zenét hallgatni, vagy csak csöndben bámulni a tájat), mert Zoli mondta és mondta… és persze már az is aludt, akinek előtte tetszett. Fontos megjegyeznem: MINDEN MONDATA IZGALMAS, ÉRDEKES, HITELES volt. Emberi karakterét tisztelem, becsülöm, bárhol máshol és máskor szívesen hallgatnám. Csak nem itt és akkor kellett volna mondani és nem ebben mennyiségben. Az idegenvezetés a SZÜKSÉGES ÉS ELÉGSÉGES információból áll. Minden más irreleváns elem. Tavaly Szicíliában a művészettörténész diplomás a mitológiai történeteket nyomkodta le a torkunkon, most Zoli mást – mindenki a saját érdeklődési körét. Húsvétkor Kakuszi Péterrel voltunk Szlovéniában: kb. ő tartotta a szerintem optimális mértéket. Jó lenne, ha lenne erre egy etalon/séma/recept: mit és a mennyit mondjon az idegenvezető. Nem mellesleg: szerintem, a sofőrnek is nagyon zavaró lehet a füle melletti folyamatos beszéd. Mindez persze nem változtat szándékunkon: továbbra is maradunk törzsutasok! :)

Adrienn, az idegenvezetőnk brilliáns kiselőadásokat tartott mind a lemeztektonikai elméletről, mind a megtekintett terület, ország, helységek történelmével, illetve egyes helyszínek történetével kapcsolatban. Imádtam minden percét. Pozitív, vidám személyisége elvarázsolt. Sofőrünk István magabiztos, higgadt vezetése mellett biztonságban éreztem magam. Az Ő- és minden sofőrjük mentális állapota megőrzése érdekében minden hosszabb utazásnál 2 sofőr biztosítását javaslom.

Szívből jövő köszönetemet szeretném kifejezni, hogy Dr. Karancsi Zoltán vezetésével vehettem részt a Csúcs-napokon. Zoltán rendkívüli széles palettán mutatta be - nem csak az adott országot, annak földrajzát, gazdaságát, iparát, művészetét , a zenét, irodalmat és sok mást is beleértve, - hanem mindezt nagyon érdekesen, szórakoztatóan, történetekben elmesélve. Őszinte elismerésem a fantasztikus tudásáért! Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Kedves, udvarias, hihetetlenül tájékozott, mindemellett az elismerést szerényen, alázatosan fogadja. Sokat utazom - a Prokotravellel is! - de ilyen emberileg is nagyszerű, remekül felkészült idegenvezetővel nem igazán találkoztam. Kivéve Prónay Ildikót :-) Napi aktualitások, a neten sem könnyen fellelhető infók Japántól Amerikáig - Zoltánnak mindez a kisujjában van. Én nagyon élveztem az előadásait mindenről! Elismerésemet fejezem ki Ákos buszvezető felé is. Ő is kedves, udvarias, egy hirtelen mozdulatot nem tevő, nyugodt, higgadt pilótának bizonyult az út során végig. Maximálisan biztonságban éreztem magam mögötte, leghátul is. Hálás köszönetem a kevésbé kedvező időjárás ellenére is fantasztikus élményekért, pozitív tapasztalatokért, csodás látnivalókért, remekül összerakott programért. Utazom még Önökkel!

Egy örök élmény számomra ez az utazás. Teljesen el vagyok varázsolva. Még mindig az utazás varázsa alatt vagyok. Bakancslistám egyikét tudhatom magaménak ezzel az utazással. A hegyek elvarázsoltak, és az, hogy egy ilyen szuper idegenvezetővel tehettem meg ezt az utat, az még csodásabb. Azt hittem csak én rajongok ennyire a hegyekért, de be kell lássam Zoltán sokkal nagyobb rabja vagy rajongója a hegyeknek, és csodálatos, hogy ennyi mindent tud is róluk. Köszönöm neki, hogy megosztotta a tudását velünk utasokkal. Köszönöm az utastársaimnak is ezt a gyönyörű hetet. Szuper jó volt, és remélem még lesz alkalmam a Proko Travelel utazni.

Az út nagyon tartalmas, sok szép látnivalót és programot tartalmazott. Dr. Karancsi Zoltán személyében egy kiválóan felkészült, kellemes személyiséget ismerhettünk meg. András kiváló sofőr! Az autóbuszunk is kifogástalan volt. A két olasz szállodánál voltak gondok, a reggelinél sokáig kellett sorban állni, de maga az étel finom volt. A szobák mindenhol tiszták és kényelmesek voltak. Ez a program nyugodtan elbírna még egy plusz napot és akkor kevésbé lenne rohanás, de amúgy nagyon tetszett!

Nagyon meg voltam elégedve, örömmel vártam és nem csalódtam benne, nagyon jól felkészült. Színvonalas, magas tudású idegenvezető. Az autóbusz mindig tiszta. A buszsofőr nagyon jól vezet. biztonságos utazást biztosított. Sajnos a szállásokon nem mindig biztosítottak kétágyás szobát két nő összepárosításánál. Reggelizéskor hosszú volt a várakozás, de a vacsora jó volt.

Nagyon jól megszervezett út. Felkészült idegenvezető, sok új információt kaptunk. Az autóbusz sofőr biztonságosan vezet.